Nem éreztétek néha azt, hogy rossz döntés volt?

Velem is ez van, csak nekem teknősöm van. Legalább kéthetente kell tisztítanom, elég nagy és nehéz az akváriuma, szóval nem egyszerű. Egy napomat elveszi. Szegény ráadásul egyedül van, szóval még magányos is, nem tudom, mit csináljak vele, adjam valakinek, aki tényleg törődne vele, vagy inkább hozzak mellé még egyet.. Tudom, egy kutyával nehezebb, de most olyan jól esett, hogy kiírhattam magamból ezt :D

Gondolom nehezebb, mint egy kertes házban, és ráadásul csak rád számíthat, te tartozol érte felelősséggel. Hogy ha nagyobb lesz, könnyebb lesz-e az szerintem főképp rajtad múlik. Ha most kiskorában megtanítod mindenre, amit szerinted tudnia kell, akkor biztosan könnyebb. Ne legyél rá ideges, ha kell többször mutasd meg, mit szeretnél tőle elvárni, és biztosan sikerülni fog. Minden kutyus nagyon értelmes, az a gazdától függ, mit tud kihozni belőle. Alakítsd ki a napi ritmust, soha ne verd át, tudjon megbízni benned tökéletesen, és nagyon-nagyon sok szeretetet fogsz kapni tőle. Sok sikert!

dehogynem, de annyira imádom, és úgy hiányozna hogy nem szaladgál a folyosón a kis lököttem.:) szóval szerintem ez tök normális.:)

szerintem is néha fárasztó és csomó dologról le kell miatta mondania az embernek... de ugyanakkor nagyon jó és szép dolog, ha van az embernek kutyája. Én alapvetően lusta vagyok, de a kutyáért mindent megteszek, mégha épp nagyon fáradt is vagyok...