Lenne egy kérdésem 8 éves kislányom szeretném meglepni egy kutyával valami kistestűvel az milyen felelősséggel járna?

Jack russelt és spánielt semmiképp sem javasolnék.

Nem családi kutyák.

A jack tombol, ha nincs lefárasztva, és neki bizony marhára nem elég a napi 1,5 óra séta...

A spániel vadász kutya, öntörvényű, nem könnyű megnevelni.

Hiába szépek, nem a külső alapján kellene kutyát választani.

(Hacsak nincs kapacitásod még arra, hogy tényleg elvidd kutyasulizni és kutyás sportot is válassz.)

Azt pedig csak szeretném nyomatékosítani, amit előttem is írtak: egyik gyerek sem viheti egyedül sétáltatni.

Ha tudnád, hányszor támadná meg a kutyámat séta közben más kutya (német juhász méretűek is simán), ha én nem kergetném el...

Most képzeld el, hogy akár csak a 12 éves fiad sétáltatja az akármilyen, akármekkora kutyátokat, és nekiront egy német juhász, vagy akár egy kisebb kutya.

Mit tud csinálni a fiad? Áll, és nézi, ahogy széttépi egyik a másikat?

Vagy odanyúl, hogy szétválassza őket?

Egyik lelki trauma, másik egy harapás. (vagy több harapás, ami esetleg maradandó sérülést okoz...)

Még felnőttek is sokszor csak állnak és bámulnak, vagy csak visítoznak hasztalanul a kutyáik mellett...

Ha nekem lesz gyerekem, én tuti, hogy családi program keretében rendezem a napi sétát (ami egyébként tök jó megbeszélni a sulis dolgokat, egyebeket), de hogy egyedül 15-6 éves koráig nem viheti sétálni a kutyát, az fix.

Én fajtát nem vagyok hajlandó ajánlani, mert még a társasági és családi kutyák között is annyi hihetetlen jellemet ismerek, hogy én már nem skatulyázom így be, hogy a "mopsz az családi kutya"... frászt.

persze lehet, hogy ha ezek neves kennelekből lennének, tényleg a fajtajelleg szerint viselkednének...

Ha elmentek egy menhelyre és végig sétáltok a kutyák előtt (akik vagy be vannak zsongva, vagy fásultan gubbasztanak egy sarokban általában), az egyik kutyánál általában eltalál valami... én tuti azt a kutyát vinném haza.

De nem az alakját, színét, méretét kell nézni, hanem csak az arcát és a szemét!

Sok ember tapasztalatát osztom meg veled evvel kapcsolatba:

egy gyerek k*rvára tud örülni neki kb. egy hónapig, majd megunja, és rájön hogy neki annyira nem fontos a kutya, hogy e miatt legalább 1 órával előbb keljen fel, hogy megsétáltassa. Suli után meg szintén nem fogja, talál majd kifogást hogy most fáradt, tanul stb. Úgyhogy ha Te vállalod a felelősséget a kutya iránt (rendszeres séták, költségek stb) mind ez a gyerekek mellett, akkor hajrá. A kutya az egy állat, nem pedig egy tárgy, ami azért kellene az udvarba, hogy játszhassanak vele a gyerekek. Arra való a plüsskutya.