Ha egy kis kutyát nem szocializálok félős leasz és halálfélelme lesz az idegenekkel szemben. Ha egy nagy kutyát nem, akkor valószínű agresszív és támadó lesz?

Ez így ebben a formában nem igaz!

Személyiségfüggő hogy a rossz szocializáció mit eredményez...a domináns hajlamú kutyák félelemből támadnak, a visszahúzódóbbak pedig elbújnak!

A testméret, a fajta és még az ivar is teljesen mindegy ebből a szempontból. Foglalkoztam már félős doggal, és agresszív csivivel is!

A megfelelő szocializáció egyébként nem nagy ördöngösség! A normál hétköznapokban végbemegy ha az ember foglalkozik a kutyájával, és nem mondjuk egy méter láncon van a kert végében. A napi séta általában elegendő, ezalatt találkozik annyi új dologgal (állatok, emberek járművek, hangok, szagok) hogy az elég legyen!

És még ha nem is tökéletes a szocializáció ez a későbbiekben korrigálható, mind félénk mint támadó kutyánál, akár a legszélsőségesebb esetekben is!

A legfontosabb dolog amit tudni kell, hogy a kutya kétféle reakciót különböztet meg: büntetés, és dicséret.

Bármi történik vele ha megszidjuk az bünti ha simogatjuk az dicséret! Tehát ha kutya fél nem nyugtatgatjuk simogatással mert ezzel csak megerősítjük benne hogy ez a kívánatos viselkedési forma. Kutyára lefordítva: Féltem, megdicsértek, akkor félni fogok!

Röviden ennyi a titok!

Megtudhatom miért kérdezted? problémád van?

Hát figyelj!

Ha már félősen került hozzátok akkor a ti hibátok valószínűleg annyi hogy megerősítettétek benne a félelmet.

Vannak gyengébb idegrendszerű fajták, bár keverékeknél ez ritkább, de nem kizárt!

Ha ennyi felelősség van benned hogy azon gondolkodsz vajon mit rontottál el, akkor hidd el legközelebb nem fogod!!

Ha a következő kutyádnál gond lenne nyugodtan keress meg, segítek akár e-mailben is (arm.uw.hu)

Az élő cáfolatom a teóriádra apám angol masztiffja. Most, hogy már öregszik és inkább összefele megy, talán már nem több 60 kilónál. Amíg a kapun kívül vagy, tombol, de ha belépsz, elmenekül. Emberektől különösen fél.

Egyébként nem igaz, hogy nem lehet változtatni! Most, hogy már van némi tapasztalatom és tudásom, elkezdtem vele foglalkozni, ő hét éves, de ugye óriás, tehát nála ez már elég szép kor. Keveset vagyok otthon, és nem is laktam már otthon mikor odakerült, tehát emiatt is nehezített a helyzet, de talán ötször vagy hatszor voltunk vele sétálni, ebben nagy segítség volt a saját kutyám, aki talán túlságosan is magabiztos és végig úgy alakítottam, hogy az én kutyám menjen elől.

A múlt hétvégi sétánál már képes volt figyelni a nevére, és már nem húzta maga alá a farkát, sőt a falatot is elfogadta (eleinte ez sem ment kint). És a legjobb, hogy találkoztunk egy vizslával, aki annyira szimpatikus volt neki, hogy ott a félelmetes ingerek között elkezdte csóválni a farkát, és még játszott is a vizslával! Nagyot szaladgáltunk, játszottunk, és a nagy örömében megfeledkezett a pánikról, és közelről megszagolta a vizsla gazdáját! Persze megsimogatni nem hagyta magát, de ez hatalmas eredmény így is ennyire rövid idő alatt.

Ha akarjátok, akkor tudtok még neki segíteni kicsit oldódni!