Kutya utaztatása VONATON - élmények, tapasztalatok?

Amíg az én kutyám növésben volt, haltival vittem vonatra, elvégre hogy vegyek rávaló szájkosarat addig, amíg nem tudom, pontosan mekkora lesz a feje? De elég is volt rá, egy kalauz sem szólt miatta, elég volt nekik látni, hogy van valami szíjas izé a kutya orrán :D

Egyszer egy buszsofőr mondta, hogy majd legközelebb rendes szájkosárban hozzam, neki megmondtam, hogy ég növésben van a kutyus, szerencsére nem szívózott. Azóta vettem neki rendes szájkosarat is.

A műanyag, bőr vagy fém kosarast ajánlom, mert ebben tud lihegni rendesen, a textilben nem olyan jól. Feltétlen vidd magaddal a kutyát próbálni, olyat válassz, amiben rendesen ki tudja nyitni a száját, még ha nagynak tűnik is a szájkosár. Ezek a nagy melegek pont jók a próbákhoz ezért, mivel állandóan lihegnek. A szíjra lehet még plusz lyukakat szúrni, tehát tényleg csak a kosár mérete legyen döntő a vásárlásnál.

Az oltási könyve feltétlenül legyen nálad, ajánlott még pl. kalcium tabletta (allergiás reakcióra), széntabletta (pl. hasmenés esetére), és persze víz is legyen nálad neki. Én indulás előtt fel szoktam írni, milyen állatorvosi rendelők vannak a célállomásunk közelében, címet és a telefonszámukat is, meg érdemes egy taxitársaságét is. Ne akkor kelljen kapkodni, ha esetleg ott történne valami baj...

Akkor is tedd rövid pórázra, ha jól nevelt kutyád, mert ezzel megnyugtatod azokat az utasokat, akik esetleg félnek a kutyáktól. Rájuk is tekintettel kell lennünk, és mielőtt bemegyünk egy fülkébe, feltétlen kérdezzük meg az ott ülő(ke)t, nem zavarja -e őket a kutya, elvégre allergiás is lehet valaki. Utastérben, mielőtt valaki mellé vagy közelébe leülsz, szintén illik megkérdezni.

Én be szoktam tenni a táskámba emellett egy rossz törülköző-darabot is zacskóban arra az esetre, hogy ha hányna a kutya, fel tudjam szedni a nagyját, de szerencsére még nem történt ilyen.

Ha megteheted, először indítóállomáson szállj vonatra a kutyával, hogy szépen, lassan meg tudd tanítani neki a lépcsőn felmászást. De nézd meg előbb a lépcsőt, nincs -e kitörve belőle valahol egy darab (a fémhálós vonatlépcsőre gondolok), mert az felvághatja a kutya mancsát, sajnos hallottam ilyet. Én rászántam több, mint 10 percet, és szépen felcsaltam lépésenként virslivel, majd ugyanígy le, amíg vidáman nem szaladgált föl-le. Mert eleinte nagyon félelmetes lehet nekik az "átlátszó", fokok között üres lépcső. Ha felrángatod, akkor már rögtön az első élménye a vonattal kellemetlen lesz, így viszont pont fordítva, és legközelebb már örömmel mászik fel magától is.

Nekem problémáim a tömegközlekedéssel utazással nem voltak sosem, mivel mindig igyekeztem illedelmes lenni és tekintettel lenni a többi utasra, sokan meg is simogatták a kutyám. A kalauzok sem szóltak, még az oltásit se kérték el soha, de azért persze mindig nálam van. A kutya nem hangoskodott, nem morgott senkire, szépen elfeküdt. Utazás előtt alaposan kifésültem, így a szőre sem hullott.