Miben nyilvánul meg, ha egy kölyökkutya vezérként tekint rám?

" Vagy ez kialakul, ha nem rontok el semmit? "

Ha következetesen és türelmesen neveled, akkor igen.

A környékünkön sok kutyás van, idősebbek is, soha nem hallottak falkasorrendről, de természetes nekik, hogy ők emberek, a kutya az kutya, ezért sohasem az első. És lám, gyönyörűen hallgat rá a kutyájuk.

Ezen(hogy a kutyámnak falkavezére legyek) én is paráztam, aztán meghallgattam egy interjút Ian Dunbarral, aki pozitív megerősítéssel dolgozik, és a kiskutyák neveléséről kérdezték. Elég nagy hatást tett rám az a gondolata, hogy teljesen felesleges s értelmetlen ez a hajcihő, és aggódás a nevelés módjain, mert nincs élvezetesebb (és könnyebb) egy kiskutya nevelésénél. Azóta én is lazábbra veszem a figurát, és azt büntetem, azt korrigálom, ami nekem nem fér bele. Ő még egy kiskutya. Szeresd és élvezd, hogy még pici, de ne kényeztesd el.

Csináltam én is mindenféle értelmetlen gyakorlatokat, de szerintem abszolút nem értette, és most (6 hónapos múlt) kezdem látni, hogy ezek nélkül is vezérként tekint rám. Amit eddig is betartottam, azt most is tartom: utcára elsőnek én lépek ki, házba hívásra jöhet be, én eszek először, és nem kap a kajámból, míg eszek.

Ha belegondolsz, ezek mögött nem kell tudatos szándéknak húzódnia, hogy én most megmutatom ki itt a főnök, hanem kialakulnak. Nyilván nem akarom, hogy sáros lábbal betrappogjon-> csak engedéllyel jöhet be. Nem akarom, hogy pitizzen, vagy zaklasson míg eszek-> nem kap tőlem semmit evés közben(általában evés után se kap belőle).

Utcára én lépek ki először-> körülnézek, hogy minden oké-e, nem tolat egy kocsi, nem száguld el egy kutya stb.

Szóval, hosszú mondandóm után a lényeg: ne parázd túl, szeresd, neveld, és ha jól csinálod, magától beáll a helyére majd kamaszkor környékén.