Fog valaha bízni bennünk? Tudom, hogy véglegesen nem fogja elfelejteni, de rá fog jönni, hogy az élete most már megváltozik?

Nővéremék befogadjtak spanyolországban fajtamentőktől angol agarat, aki most 2 éves, de szörnyű élete volt eddig. Felakasztották, a nyaka tiszta seb, nincs rajta szőr, nem kapott enni, zord körülmények közt élt, amíg a fajtamentők elvették és nővérem befogadta. Viszont neki olyan a munkája, hogy sokat van külföldön, ezért úgy döntött, hogy nekünk adja. Nem akarta visszaadni a mentőknek. Pár napja érkezett a kutya, kocsival hozták el. Nem félős kutya, vagyis ha a papucs az ember kezében van már remeg. Nem bírja az erős zajokat sem. A törődést, a szeretet nagyon is igényli, ha elkezdem simogatni, akkor folyamatosan bújik, hogy nehogy abba hagyjam.

A kérdés, hogy idővel rá fog-e jönni, hogy mi nem dobjuk el magunktól és nálunk marad? Hogy semmi rossz nem történhet vele?

Ő egy ivartalanított kan. Nekem szuka kutyám van, magyar vizsla. Mindkettő jól lett szocializálva, első perctől kezdve elfogadták egymást.