Szerintetek mit csináljak? (Lent részletesen)

Szóóval! Van egy egy éves, border collie szuka kutyusom. A "kedves" embereknek, igen, első kutya. Igen, tudom, hogy nem való első kutyának. Igen, tudom hogy 13 évesen fiatal vagyok hozzá. Most ennek nem ez a lényege, lehetőleg próbáljatok a kérdésre válaszolni, köszönöm! Teháát, a helyzet az, hogy ugye minden nap fél 3-kor már itthon vagyok, és akkor vacsiig semmi más dolgom nincs, csak hogy a kutyussal jtsszak, tehát időm van rá bőven. Ezt az időt mindig tartalmasan töltjük, tanulunk, játsszunk, stb. Ebben a délutáni foglalkozásban benne van egy kb. másfél órás séta, ebből kb. 30 perc kocogás. Ezt sose hagyjuk ki, én is, és Jenna is imádjuk. Azonban kb. 1 héttel ezelőtt, végzetes dolog történt, ugyanis megtámadott minket egy németjuhász, akit a gazdája engedett ki, amikor hazajött, mi meg épp a házuk előtt voltunk. Nekünk ugrott, és szabájosan "kiharapta " a kezemből a pórázt, és Jennát is meg akarta támadni. Miuán egy teljes-állkapcsos-harapást hajtott végre a karomon, természetesen elejtettem a pórázt, Jenna meg fut vagy 40-nel, eliszkolt, én meg a fájdalomtól alig látva utánabotorkáltam, és egy csomó ideig vérző kézzel keresgltem a környéken, de semmi. Akkor hazarohantam szóltam anyáéknak bekötötték a kezem, és egész éjjel kerestük a környéken. Másnap kiplakátoltuk az egész megyét, és épp a szomszédos megyébe mentünk volna, amikor felhívott minket a helyi gyepmesteri telep, hogy a chip alapján azonosították a kutyát, menjünk érte. Nagyon megörültünk, hazahoztuk, semmilyen tesi, és lelki sérülést nem szenvedett (amennyire mi meg tudtuk állapítani), de azóta nem voltunk sétálni. Ő szívesen menne, de én , őszintén szólva, nagyon félek, főleg, hogy csak arra fele lehet eljutni a parkba, amerre a német juhász lakik...Mi ilyenkor a teendő? Azért csak nem élheti le a kutya élete utolsó 14 évét séta nélkül, nem?