Ugyanaz a kutya a tenyésztőnél miért drágább, ha nem hobbi, hanem tenyésztési célra veszik meg? Honnan tudja a tenyésztő, ha azt mondom, hobbi célra kell, hogy nem tenyésztésre fogom használni a későbbiekben?

Én ugyan cicákkal foglalkozom, de nálunk ez úgy megy, hogy készítünk egy örökbeadási szerződést, amiben többek között azt is rögzítjük, hogy a cica kedvencnek, vagy tenyésztésre lesz-e vásárolva. Egy tenyészállatnak az ára magasabb, mint egy hobbiállaté, és a fajtája szerinti elvárások is magasabbak vele szemben. Tenyésztésre olyan állat kerülhet, amelyik küllemében és belső tulajdonságaiban is olyan jegyeket hordoz, ami javára válik a fajtájának, és akár egy kiállításon is megállja a helyét. (Kutyáknál ez még fontosabb, mint a macskáknál, mert hivatalos kutyatenyésztő csak akkor lehetsz tudtommal, ha a tenyészállataiddal időnként kiállításokon is megjelensz. Cicáknál a kiállításlátogatás még nem minden egyesületnél követelmény, csak az egyesületi tagság, és persze a törzskönyveztetés.)

Az örökbeadási szerződésben te felelősséget vállalsz az általad vásárolt állatért, vállalod, hogy beadatod neki az oltásokat, nem hagyod elkóborolni, szereted, törődsz vele, nem adod el kísérleti labornak, stb. Valamint, ha az állatot kedvencnek vásárolod, vállalod azt is, hogy az állattal nem fogsz tenyészteni, ellenkező esetben a születendő kölykök ára azt a tenyésztőt illeti meg, akitől az állatot vetted... Olyan tenyésztőt is ismerek, aki egyszerűen úgy oldja meg ezt a kérdést, hogy eleve ivartalanítva adja csak oda a hobbicélra vásárolt állatot... Vagy beleteteti a szerződésbe, hogy az új gazdi vállalja az ivartalanítást.

Ezzel a tenyésztők egyrészt védik a fajtát a szaporítóktól, akik esetenként beteg, nem megfelelő minőségű "tenyészállatok" bevonásával "hígíthatják" a fajta minőségét, másrészt - bár ezt így nem szokás bevallani - próbálják elkerülni, hogy olyan "tenyésztők" nehezítsék meg a helyzetüket, akik a kétes minőségű, esetenként beteges kölyköket olcsón adva ellehetetlenítsék a jó minőségű, de általában drága kölykök eladását...

(Itt azért zárójelben megjegyezném, hogy egy kölyök nem azért drága, mert a tenyésztő ebből akar palotát építeni magának. Egy jó tenyésztő az első pillanattól jó minőségű tápokkal eteti a kölyköket, (a kedvenc minőségűeket is, nemcsak a tenyésztésre szántakat) rengeteg időt és energiát fordít a nevelésükre, állandó állatorvosi ellátást biztosít számukra, féregteleníti, olttatja őket, kiállításokra jár, stb. ami bizony nem két fillér. Én cicásként nem szoktam keresni a kölykökön, legtöbbször örülök, ha nullára kijövök. Az ember ezt nem is ezért csinálja.)

Remélem, tudtam segíteni!

Nézegess néhány kutyakennel-honlapot,

ott láthatod, hogy a legtöbb tenyésztő ivartalanítási kötelezettséggel, szerződésbe foglalva akarja garantálva látni, ha nem szaporítási célzattal veszik meg a kutyakölyköt.

Azon kívül a tenyésztők jó része aszerint javasol választani kutyust, mire kell. Garanciát vállalnak, hogy a kiskutya nem pusztul bele a féreghajtásba vagy fogzásba, vagy ehhez hasonló, minden kiskutyánál előforduló problémába. Írásba foglalja, hogy a kölyök szüleinek, sőt, a nagyszüleinek sem volt örökletes betegsége, nem voltak rokonok, nem volt idegi rendellenessége (pl. nem harapja le az örökbefogadó család gyerekének a kezét). Olvastam már olyat is (bár nem tudom, hogyan lehetséges ez), hogy a tenyésztő részletezi, milyen színű a kölyök anyja, vagyis a (fiú)kölyökkutya tenyésztéskor milyen színű kölyköket fog nemzeni :) Feltehetőleg "várhatóan".

Ennyit tudok mondani a kérdésedre, remélem, sikerült megválaszolnom.

Az első hozzászólónak írnám:

Azért attól még, hogy kedvencnek vásárolsz egy állatot, az is lehet fajtastandard szerint tökéletes példány, viszont tenyésztésre kizárólag olyat illik adni. És a kedvenc minőségűnél is "illik" elmondani az állat hiányosságait, ha vannak neki.

Én a tenyésztésre vásárolt cicáknál azzal is szoktam segíteni a leendő tenyésztőt, hogy beszélek neki az én tenyészetemben esetlegesen előforduló hibákról (pl. hosszabb orr), hogy ezzel is segítsem azt, hogy olyan párt válasszon az állat mellé, amelyik a lehető legjobban kiegészíti annak genetikai jellegzetességeit.

Olyanról is hallottam már, hogy valaki nem ad a kedvenc kölyöknek törzskönyvet, de ezt rossz megoldásnak tartom. A törzskönyv a fajtiszta állatnak olyan, mint nekünk a személyi igazolvány, igazolja a vérvonalát. Többek közt ettől más ő, mint egy menhelyi keverék.

Erre lehet megoldás az olyan törzskönyv, amelybe beleírják, hogy az állat nem tenyészthető, ilyenről is hallottam már.

00:42-es válaszolónak:

Ezek szerint le vagyok maradva, a kutyások már jóval szigorúbb feltételek szerint tenyésztenek, mint mi, cicások. (Pedig nálunk sem egyszerű a dolog.)

Remélem, egyszer mi is eljutunk erre a szintre, és ilyen magas minőségben fogunk tudni tenyészteni. (Bár már most is sokan vannak közülünk, akik hihetetlenül magas színvonalú cicákkal rendelkeznek, és az egészségügyi DNS-teszt sem ismeretlen nálunk. A várható kölykök színe tiszta genetika, megtanulható, de azért le a kalappal! :))

Minden dolog leegyszerűsíthető, ha az érdeket nézed.

Hobbista: bevétel

Másik szaporító (tenyésztési célt sem kizáró vásárló): konkurens

Egy valódi tenyésztőnek az egyik célja az, hogy az adott fajtát minél jobb "minőségű" egyedekkel tartsa fenn, így, ha a kölykökben ez a lehetőség fennáll, akkor esze ágában sincs kizárni a lehetőségét annak, hogy a tenyészetéből származó egyedek génállományát továbbvigye. Inkább törődik a továbbadott utódokkal ezért (figyelemmel kíséri fejlődésük), semhogy biztosítja a színről eltűnésüket mindenféle szerződésekkel. A németeknél pl. egy tenyésszemlés kutyánál szempont, ill. feljegyzett dolog, hogy az utódok milyenek (küllem, eredmény, azaz a tenyészérték).

Ez nyilván egy vélemény, én először macskásoknál hallottam erről a hobbira 80, tenyésztésre 200 (v. hasonló) árképzésről. Macska esetében ezekkel az árakkal még profitot is el lehet érni, míg pl. egy nagyobb testű kutya lelkiismeretes tenyésztése inkább kiadás, mint haszon (anyagi értelemben).

Nekem óriás testű kutyám van és hobbitartó vagyok, de némileg van rálátásom ennek a fajtának a tenyésztésére. Az árak itt nem a vásárlás céljától (tenyésztés/hobbi) függnek, hiszen az összes kölyök azonos ellátást és törődést kap, így mindegyik ugyan annyiba kerül a tenyésztőnek is. Az árak elég egységesek, lefele kevesen térnek el tőle, felfele pedig csak ritkán, indokolt esetben, például ha egy drága külföldi tenyészkan az apa vagy extra minőségűek a szülők. Ha valaki tenyésztésre szeretné venni a kicsit, akkor értelemszerűen az választ először, mondjuk közösen az alom tenyésztőjével. Más fajta szerződést írnak, amelyben kikötnek bizonyos feltételeket. Csak egy kiragadott példa: Ha nem bújik ki valamelyik foga, akkor tenyésztésre alkalmatlan, így közösen keresnek neki egy jó, megbízható új gazdit, aki ingyen és ivartalanítva kapja meg a kutyát. Az eladó megegyezés szerint visszafizeti a vételárat, vagy egy későbbi alomból előválasztási lehetőséget biztosít a vevőnek. Ha valaki ugyanezt a kutyát hobbi célra vette volna, akkor ugyanennyit fizet érte, csak nem veszi vissza a tenyésztő, hiszen a foghiány nem rontja a kutya életminőségét. Ezekkel a feltételekkel minden vevő tiszában van, és így írják alá a szerződést. A genetikailag öröklődő és életminőséget rontó betegségekre természetesen mindenki garanciát kap. Amennyiben tenyésztő nem vásárol abból az alomból, akkor természetesen az összes kiskutya hobbi szerződéssel kerül új gazdihoz, de a tenyésztő folyamatosan tartja velük a kapcsolatot, és ha ígéretesen fejlődik a kutya, akkor javaslatot tesz rá, hogy kiállításokon is mutassák meg. Így indokolt esetben később akár még tenyészkutya is lehet belőle, persze csak a megfelelő orvosi szűrésekkel és kiállítási eredményekkel.

Mindenesetre én úgy látom, hogy fajtánként is jelentős különbségek vannak abban, hogy mi a bevett gyakorlat.