Keverék vagy fajtatiszta kutyád van? A saját kutyádat tartod a legszebbnek/legügyesebbnek/legokosabbnak?

Keverék. Nekem ő a legszebb, másnak meg a saját kutyája. Vannak dolgok, amikben nagyon ügyes, mert egy bizonyos fajta kiütött rajta nagyon, így amikben az a fajta jó, abban ő is nagyon. Okosnak meg egyáltalán nem mondanám, sőt, kifejezetten butácska.De már sokat fejlődött a sok formálásnak, klikkerezésnek köszönhetően. A legjobban azt szeretem benne, hogy bár domináns, de sohasem agresszív, bárhova el tudom vinni, mert nagyon kíváncsi és eleven. Imád autózni, villamosozni, imádja a rendezvényeket, ahol nagy tömeg van. Egyszóval mindent szeret, ami új, ami kicsit más, mint a megszokott hétköznapok.

Két fajtatiszta kutyám van. Nem ők a legokosabbak és nem ők a legszebbek, mert ez nem érdekelt a kiválasztáskor, hanem hogy a temperamentumuk passzoljon hozzám. Szép kutyát sose akartam, okosat talán :) de úgyis az lesz legközelebb a kutyám, aki a legszebben tud majd a szemembe nézni a kiválasztáskor ;)

mutassatok fényképeket is, úgy az igazi :)

5 kutyám van. Nem mindegyiket tartom a legszebbnek. De az 5-ből 3 olyan gyönyörű, hogy nem nagyon láttam még szebb kutyákat. A legszebbnek a kedvencemet tartom. Vagy inkább legaranyosabb? Másik kutyusom méltóságteljesebb külsejű, gyönyörű vörös kutya. De a legkedvesebb meg olyan mint egy szőke maci nagy meleg barna játékkutya szemekkel. Olyan szőke és olyan puha a szőre a feje búbján, néha csak kis hercegemnek hívom. A nagy kedves fejhez tartozik 4 hihetetlenül rövid lábacska. Olyan az egész kutya, mint egy plüsskutya. Nem jön veled szembe az utcán. Keverék. Nincs belőle több. És nem is lesz soha. Mindenét szeretem. Állandóan a papucsomra vigyáz. Őrködik fölötte. Van egy plüss oroszlánja, azt sokszor hozza-viszi magával. Imádja a nagy fejét a szék alsó rúdjára fektetni. Nem egyszer teszi az oroszlánt úgy maga mellé, hogy az oroszlán rá van támasztva a rúdra és egymás mellett van a két fejecske. Állandóan aggodalmasan nyöszörög az oroszlánja miatt, vagy mert épp a papucsom miatt aggódik (másik kutyámtól félti). Van egy nagy szivacsunk. Ha azon elalszok velük a földön, ő mindig a fejem közvetlen közelébe helyezkedik, buksi feje a fejemhez ér. Volt olyan este, amikor tízszer fordultam meg a szivacson (nem jó éjszakám volt), mind a tízszer felkelt, akármilyen kómás volt is, és átköltözött újra a fejemhez. Inkább fekszik a kövön, de muszáj a fejemhez közel feküdnie. Ilyenkor alá szoktam tenni takarót. Amikor befogadtunk egy kis menhelyi kutyát, azonnal anyja helyett apja lett a picinek. Pedig fiú kutya, mégis egész este nyalogatta, ölelgette. Másik kutyám megölte volna a picit, 2 hónapig szoktattam őket össze...Ez a kutyusom azonnal befogadta. Amikor jókedve van, táncol. Hasra veti magát, mellső lábak előre, hátsó lábak hátra, ritmusra topog, lóbálja a nagy szőke fejét és vigyorog közben. Ha nagyon-nagyon jókedve van, még ugat is hozzá boldogságában. Ha megfogom a mellső lábait, kinyújtóztatja magát, rám vigyorog és olyan hangokat ad ki, hogy az már szinte emberi. Ha leülök mellé a szivacsra, betelepszik a mellső lábaival az ölembe és akkor így vagyunk egymás karjaiban. Olyan az életemben, mint egy kis napsugár:)

Nekem egy keverék volt a kedvencem. Nagyon szép volt. Utána fordultak az utcán. Ügyes is volt, és nagyon mókás. Talán nem a legokosabb és nem is a legjobban nevelt, de egész gyerekkoromban mellettem volt.

utolsó: hogy nézett ki? Nincs róla fényképed?