Mennyire tetszene, ha jóban lennél a szomszéddal, és az átjárna kutyázni hozzád?

Nekem ugyan még nincs kutyám, de szerintem olykor jól jönne egy kis segítség, ha úgy adódik hogy meghalni se lenne időm. De összességében jobban szeretnék én magam foglalkozni a saját kutyámmal, főleg ha még érő korszakban van, olyankor inkább én magam szeretném 100%-ban nevelni. Ha már profi mindenből, nem szorul tanításra és tudom hogy már nem lehetne mit elrontani, akkor én is nyugodtabban bíznám másra, nem kéne paráznom attól, hogy véletlenül "tönkretenné" a munkám :)

Hát azért bármikor nem szeretném, ha átmászkálna, de amúgy nagyon hasznos dolog. Nekem a szomszédban lakik egy srác, akivel 11-14 éves koráig tanultam, mert diszlexiás volt. Mindig úgy tanultunk, hogy közben a kutyusaim a lábainknál aludtak. A srác mindig hozott valami nassolnivalót, amiből juttatott a kutyáknak is. Ha elfáradtunk a tanulásban, leültünk a kutyusok mellé. Nagyon megszerette őket. Amikor aztán az egyik kutyusom nagyon beteg lett, csudajó érzés volt, hogy a srácot megkérhettem, nézzen már át hozzá amíg nekem dolgozni kell. Így mindig tájékoztatva voltam, hogy a kutya nem ette meg a banánt, amit vitt neki, aztán mielőtt hazarohantam volna, felhívott, hogy most már megette, meg ilyenek. Így is bennem van a mai napig szegény kiskutyám sírása, amikor hazaértem, mert egész napra be kellett zárni a szobába a sebe miatt, szóval hatalmas segítség volt, hogy a kissrác ránézett. Menhelyre önkénteskedni is elvittem magammal egy időben. Sajnos rajta kívül nincs senki, akivel a környéken ilyen viszonyban lennék. Ha vidékre el kell utazni pár napra (férjem szüleihez), azt csak úgy tudjuk megoldani, ha az apám itt alszik. Még az is kevés, hogy elugrik megetetni őket, mert ritka nagypofájú népség és átsírnák utánam az egész éjszakát, ha nem lenne otthon valaki és ezt a szomszédok nem díjaznák. Egy időben volt kutyabébiszitterem ilyen esetekre, ő egy másik srác volt a menhelyről, akinek jól jött a pénz, nekem meg pont egy ilyen kutyaszerető emberre volt szükségem, ő ellátta a kutyákat és nálunk aludt, amíg nem voltunk itthon, persze neki fizettem ezért. Sajnos időközben elköltözött, így most már tényleg nem nagyon van aki segíthetne apámon kívül. A szomszéd srác már felnőtt, néha átjön dumálni egyet, de manapság már inkább a csajok érdeklik és nem a kutyák, szóval sajna már nem merném rábízni a kutyákat, már nincs olyan viszonyban velük.

Az etetés még rendben,de a bármikor átpattanás előbb utóbb zavarna.

Az attól függ, hogy milyen emberről van szó. Ha hülye, és félő, hogy mondjuk véletlenül kiengedi őket, vagy egyszerűen csak úgy foglalkozik velük, ahogy nem szeretném, akkor ne mászkáljon át. Mondjuk akkor eleve nem kapott kulcsot, ha hülye, meg nem bíztam rá a kutyáimat. Szóval nehéz magam beleképzelni egy ilyen helyzetbe. Ha meg a szomszédom történetesen jó arc, akkor meg úgyis megkérdezi, hogy átjárhat-e néha akkor is, ha nem vagyok otthon.

Elrontottátok az elején. Kulcs csak akkor járt volna, ha éppen megkértétek a felügyeletre. Így viszont visszaél a szomszéd a kulcs tulajdonlásával.

Nem díjaznám, de eleve nem is adnék neki kulcsot és eleve nem is megyek a kutyák nélkül sehova, így nem kell, hogy más etesse. Meg a kutyák se olyanok, hogy bárki csak úgy bemehet a kapun...

Semennyire. Én az ilyenre nagyon allergiás vagyok. Eleve nem adok kulcsot idegeneknek (akkor sem ha szomszédok) és nem engedem őket a kutyáim közelébe, főleg nem hogy etesse őket. Arról nem is beszélve, hogy a kutyáim se díjaznák ha területükre lépne...

Mi jóban vagyunk a szomszéddal, van kulcsunk egymáshoz, és előfordul, hogy segítünk egymásnak. De úgy senki sem megy át a másikhoz, hogy ne lenne erre nyomós oka, és akkor is felhívjuk egymást mobilon.