"Evészavaros" kutya?

A kutyám furán viszonyul az etetéshez. Régebben nagyon válogatós volt, de még azokhoz a tápokhoz is csak éjjel 3-kor nyúlt, amiket hajlandó volt megenni. Igazából régebben konzervet evett, és szerintem ez maradt meg benne, hogy napközben várja a konzervet, és vár éjjelig, aztán amikor látja hogy nem kap, odamegy rágcsálni.

De ez most már nem csinálja, csak néhány szemet eszik magától, viszont ha belenyúlok a tápos zacskóba, leül és örül, csóvál, látszólag várja. Kirakom neki a tálba, és csak ül. Hiába mutogatom, hívom oda, hátraugrik és leül, mint aki vár valamit. Egyszer belemarkoltam a tápba és odanyújtottam, a kezemből elkezdte habzsolni. Jól gondolom hogy "tányérfóbiás"? Azóta is csak néz, ugrál hátra és vár, ameddig nem markolok a tápba és nem adom a kezemből. Tegnap azt csináltam, hogy ahogy ugrál hátra, mindig elétettem a tálat, de folyamatosan hátraugrál és leül "váró" pózba, kb tettünk egy kört így a szobában, menekül a táltól, de azért várja a kaját, de csak a kezemből. Nem értem én ezt, komolyan. Mondjuk már ez is haladás, mert volt egy időszak amikor szemenként kellett adjak neki kaját, mert sehogyse akart enni, és beesett volt már a hasa, lesoványodott már. Ez valami fóbia, vagy evészavar, vagy mi?

Ami még eszembe jutott, hogy régen volt egy tálkája ami fémből volt, és amikor töltöttem bele a kaját, zörgött, attól szabályosan megijedt, és nem ment a tál közelébe. Azóta egy műanyag müzlistálja van amiben nem zörög a kaja, de emiatt lehet ilyen tálfóbiás?

Amúgy ez nem akkora probléma, mert napi 3 percet igazán megér, hogy legalább a saját szememmel látom mennyit eszik, jó 3 marék kaját. Csak ez akkor is furcsa. Valakinek valami tippje esetleg?