Úgy érzem, hogy az életem teljesen megváltozott miután kutyám lett. Tényleg ő okozta a változást? Lehetséges ez?

A kérdésed második feléhez nemigen tudok hozzászólni...sajnos vannak dolgok, amiket sem a sajnálkozás, sem a siránkozás nem változtat meg.

Az első fele azt hiszem, minden "jó" (tehát nem "mocskos szaporító") kutyást érint. Az én életem is gyökeresen megváltozott. Igazából el se tudom képzelni, mit csináltam addig, míg nem volt kutyám, hogy nem unatkoztam...?? Embereket ismertem meg (előtte jó ideig teljesen elzárkóztam előlük). Megváltozott a szemléletem, nemcsak a kutyás világ, de a többi ember irányában is, sokkal érzékenyebb lettem az "energiák" felé, türelmet tanultam (azelőtt nemigen volt), megtanultam magabiztosnak lenni (ez se ment előtte), és uralkodni az indulataimon (ezt még azért gyakorolnom kell :D), megtudtam, milyen az mikor az ember (a kutyával együtt) a pillanatnak él, és örül egy elrúgott labdának.

Egyszóval...rengeteget köszönhetek Neki. Hála neked Istenem. :)

Én is megváltoztam...de még azelőtt, hogy elhoztam volna az enyémet. Elkezdtem utánaolvasni, és megdöbbentem az embereken, kinyílt a szemem...akkor tudtam, hogy nem kell nekem pedigrés kölyökkutya, menteni szeretnék...éppen akkor a menhelyeken, fajtamentéseknél nem volt ilyen fajtájú kutyus, vagy aki volt, az olyan súlyos betegséggel küzdött, hogy aggyal felfogtam, hogy egyetemistaként nem lenne pénzem finanszírozni, így jobban jár ha olyanhoz kerül, aki bírja.

Tehát elkezdtem az apródot stb. böngészni, mert esköszöm az rosszabb, mint egy gyepmesteri telep...és megtaláltam az én kicsikémet...ő egy leelletett mamakutya, abból a fajtából amit szerettem volna (legalábbis fajtajellegű, nem gondolom, hogy fajtatiszta lenne), dolgoztam, majd elhoztam...azóta próbálom egészségügyileg, lelkileg kipofozni, mindkettővel jól haladok:)

Az állatorvos ha beoltja, legalább védi a kölyköket a betegségektől...mivel a törvény nem szabályozza ezt a kérdést, így feljelenteni nem tudja, nincs miért igazából (az állatkínzás sajnos nem állja meg itt a helyét).Az emberek meg ostobák ezzel az állandó szaporítási mániával, hogy babázni akarnak, meg mittudomén...még nem vagyunk elég intelligensek ahhoz, hogy a saját önzőségünket a háttérbe szorítsuk...

én egy dolgot tudok mondani: azzal segítesz a legtöbbet, ha a te kutyádat szereted, jól neveled, jól tartod és ivartalanítod....és akit ismersz erre bíztatsz, esetleg segítesz nekik ebben. Lehet önkénteskedni ha szeretnél menhelyeken, esetleg ha bármikor kutyát szeretnél még, akkor inkább örökbefogadsz/mentesz....ennyit tudsz tenni...nem érdemes lelkiismeretfurdalással élni a többi kutyatartó miatt, mert nem tudsz vele normálisan mit kezdeni...az állandó görcsöléssel csak a negatív energiák nőnek, amiket a kutyád meg fog érezni.