Depressziós a kutyám, mit tegyek?

1. Egyetlen darab kullancs is elég ahhoz, hogy halálos betegséget kapjon a kutyád, tehát inkább arra kellene törekedni, hogy ne is menjen beléjük, nem pedig csak kiszedni. Rengeteg a fertőzött kullancs. Próbálj ki valami cseppet, amit a nyakához kell cseppenteni, a többségük nem csak bolha ellen nyújt védettséget.

2. Szerintem itt elsősorban neked kell megváltoznod. Úgy vélem te nagyobb felhajtást csinálsz a dologból, mint a kutyád. Az a baj, hogy ő megérzi rajtad, hogy te még gyászolsz és érzelmileg labilis vagy. Ezt egyrészt a mozdulataidból, a hangodból tudja, másrészt ilyenkor az ember illata is kicsit megváltozik, amit ő érez. Na most, ha te ilyen vagy, az átragad a kutyára is. Szerintem az lenne a megoldás, ha megpróbálnád túltenni magad a dolgon és nem lennél ennyire érzelgős (ne haragudj) és megpróbálnád hatékonyabban kézbe venni a kutya nevelését. Magyarán elfelejteni a múltat és a jelenben létezni. Nem kell könnyes szemekkel a kutya fölött állni és folyton babusgatni, hanem feldolgozni és "elfelejteni" (legalábbis ne akörül forogjon a világ) a múltat és csak a jelenre figyelni. Játssz vele, vidd el sétálni stb. de ne állj meg szomorkodni a másik kutya miatt. Ha pedig éppen nincs séta vagy játék ami lefoglalná, csak otthon vagytok, akkor is maradj határozott és esetleg vidám, ne szomorkodj. Különben pedig a legtöbb kutya ezekben a "köztes" időkben ilyen, csak fekszik és néz ki a fejéből. Ez nem jelenti azt, hogy szomorú, csak az emberek hajlamosak túldramatizálni a helyzetet. Persze azt én is hiszem, hogy az állatok is képesek egymáshoz nagyon erősen kötődni és hiányozhat nekik egy társuk. De a kutyák nem a múltban élnek, ő már bőven képes lenne továbblépni, ha te nem engednéd ennyire eluralkodni magadon - és rajtatok - az érzelmeidet. Szóval röviden talán úgy lehetne összefoglalni, hogy viselkedj úgy, mintha nem vennéd figyelembe a dolgot és mintha nem tartanád depressziósnak. Egyszerűen a pillanatra koncentrálj, örüljetek, amikor játszotok, aztán pedig csináld nyugodtan a dolgaidat, amikor ő pihen. Ha bemegy az óljába te akkor se keseredj el, viselkedj falkavezérként, sugározd azt, hogy minden rendben van. Kicsit nehéz ezt jól elmagyarázni. Olyan ez, mintha egy rokonod már feldolgozná a szerette elvesztését, de te újra előhoznád neki a dolgot minden nap és hiába segítő szándékkal tennéd ezt, de pont ezáltal gátolnád benne, mert folyton visszalöknéd ugyanabba a kezdeti, mély fázisba. Tovább kell lépni és élni az életet, nem bánkódni. Akkor a kutya is érezni fogja, hogy megváltozott a légkör, más a hangulatod és ő is kiegyensúlyozottabb lesz. Az meg bizonyos szinten normális, ha olykor csak fekszik, vagy elvonul és hasonlók.

Én is úgy gondolom, hogy a te sajnálatodat türközi vissza a kutya. Attól nem lesz vidámabb, hogy szomorúan simogatod és sajnálod, hogy milyen kedvetlen. Tessék úgy odamenni hozzá, hogy te vagy a világ legboldogabb embere, mert ő ott van neked, ugráld körbe, nevess, rohnagásszatok az udvaron, játssz vele szívből! Vidd más kutyák társaságába, és játsszatok együtt. Az is segíthet, ha elkezdesz neki tanítani valamit, pl. klikkerrel, ha találsz olyan finom jutalomfalatot, amiért megbolondul (pl. virsli vagy sajt), akkor az is kizökkentheti és ahogy tanul, sikerélménye lesz, együtt vagytok, együtt örültök. A legfontosabb, hogy ne sajnáld, hanem vidítsd fel a saját jókedveddel, mintha vele játszani a legjobb dolog lenne a világon.

Ha a kölyökkutya jelenléte frusztrálja, mert az állandóan a fejére mászik, akkor arra az időre, amíg foglalkozol vele, zárd el.