Mit gondoltok arról, hogy a szülő vesz a gyereknek kutyát vagy más állatot úgy, hogy tudja, hogy a gyerek nem fog róla gondoskodni, ezért ő gondozza? Tehát kvázi magának veszi, de azt mondja a gyereknek, hogy ez az állat az övé.

És ha a gyereknek veszi és az mégsem gondozza úgy, ahogy kellene, akkor hagyja rá, aztán majd eszik, iszik, sétál, stb az állat, amikor a gyereknek esetleg visszajön a kedve hozzá?

Mnden gyerek megérdemli az esélyt, de szerintem mindig benne van a pakliban, hogy a gondoskodás végül a szülőre hárul.

Az egy h*lye, már elnézést :D

Családba kutyát úgy "érdemes" venni, hogy a család kutyája. Előre megbeszélni, mik lesznek a szabályok.

Egy gyerek ha nagyon szeretne kutyát, az jó, de a szülő tudhatja, hogy úgysem fog tudni úgy gondoskodni róla -tisztelet a kivételnek- Viszont ha a család kutyája, akkor a gyerek,a szülők mellett megtanulhatja, belejöhet abba a rendszerbe, ahogyan a kutyáról gondoskodni kell.

Így a gyerekre nem fog "kihátrálni" vagy nem megy el a kedve, mert nincs akkora feladat rábízva, amit ne tudna teljesíteni.

Ez az "én kutyám" "te kutyád" dolog meg annyira gyerekes... a kutya a család tagja, nem valaki tulajdona.

Nálunk igaz kicsit más a helyzet, de hasonló.

A bátyám vette a kutyát, kb. 2 hónapig foglalkozott vele, azóta én és édesanyám foglalkozunk vele, etetjük, játszunk vele, sétáltatom, tanítom, viszem kirándulni, én viszem állatorvoshoz stb. Persze ha esetleg elviszi valahova (barátaihoz, ritkán sétálni), akkor mondogatja, hogy mennyire büszke rá, meg a tenyésztőnek is teszi a szépet (aki arról, hogy mi is a helyzet semmit sem tud). És ez bizony számomra elég zavaró. Nem a kutya miatt, mert nagyon szeretem, szívesen foglalkozom vele, de ha egyszer veszek egy kutyát, ne sz*rjak már a fejére.

Ez kicsit eltér az eredeti kérdéstől, de tulajdonképpen ez is "családon belüli".

Szerintem senki nem vesz állatot úgy a "gyereknek", hogy tudja, hogy az nem fogja gondozni és igazából magának veszi. Maximum sejti, hogy nem fogja és ahogy már írtam, felkészül arra, hogy neki kell megtennie, ha ez bekövetkezik.

Ez általában úgy szokott történni, hogy a gyerek addig nyaggatja a szüleit, amíg azok vesznek neki valamit - jó (és ez a jó!) esetben úgy, hogy előre tudják, nekik kell gondozni az állatot, ha a gyerek érdeklődését veszti.