A kutyáknak hosszútávon nem árt meg az ivartalanítás?

mennyi idős a kutyád?

enyém 7 éves és semmi baja

Az ivartalanítás hátrányai (amit itt nem mondanak el):

-Ovarian remnant szindróma

-gyakoribb a csípőízületi diszplázia olyan kutyákban, amelyeket 5 hónapos koruk előtt ivartalanítottak

-gyakoribb a térdízületi elülső keresztező szalag szakadása

-hormonhiány miatt előfordulhat szimmetrikus szőrhullás

-2010-ig 2 tanulmány jelent abban a témában, hogy gyakoribb a pajzsmirigy alulműködése ivartalanított kutyákban

-a pubertás kor előtti ivartalanítás mindkét nemben a növekedési zónák későbbi záródását eredményezi, hisz elmarad a nemi hormonok növekedési zóna lezáródását segítő hatása.

...

de erről az oldalról szemezgethetsz:

[link]

Persze mindegyik betegségnél oda van írva, hogy nem bizonyított, meg blabla, de azért van alapja. Különben egy állatorvos nem írná ki a honlapjára!

Az a baj, hogy itt a gyk-n mindig csak az előnyöket írják meg. Ezért sok gazda félinformációk alapján dönt.

ha embert műtenek, akármivel is, elmondják az előnyöket, hátrányokat is. Legyen ez így a kutyáknál is!

Azért ezek egy részét élből lehet cáfolni.

Pl a dp-t mai napig nem tudják, h mi alapján alakul ki. Mivel rengeteg tényező játszhat szerepet. Ráhúzni erre az ivartalanítást...elég mókás.

A szalagszakadásról nem is beszélek.

Nekem 10 éves a kuityám 1 évesen lett ivartalanítva, végig sportolta az életét és semmi baja, köszöni. És több ilyennel találkoztam. Olyannal, akinél probléma lett volna normális, odafigyelt életmód mellett, nem. Persze biztos vannak kockázatok, de mérlegelni kell - megjegyzendő az ivarosságnak, a túlzott tesztoszteron termelődésnek is vannak hátrányai, ami meg ivartalanítzással mérsékelhető, szüntethető meg. Ha tömeges és általános lenne h ivartalanítás után ilyen-olyan betegsége tuti lesz a kutyának, már nem csinálnák. De nem ez az általános.

Az ivarosságnak szerintem sokkal több kockázata van, mint az ivartalanításnak, de ezt persze mindenki döntse el maga.

Az viszont tény, hogy betegségek léteznek, akkor is, ha fejre állunk. Csökkenteni lehet a kockázatokat, de megszűntetni nem, már csak azért sem, mert a kutya genetikai állománya is nagyban meghatározza, hogy egyáltalán mire hajlamos. Nyilván ha ezeket tudnánk még ivartalanítás előtt, eldönthetnénk, hogy melyik a jobb, de mivel képtelenség megmondani előre, ezért csak tippelhetünk.

Az ivartalanítással ugye élből pofáncsapsz egy párféle rákot, de ez nem jelenti azt, hogy máshol nem nőhet daganat a kutyában. A hormonok is nagyon fontosak a szervezetben, de a túltengésük legalább olyan káros lehet, mint a hiányuk (lásd álvemhesség, emlőgyulladás, satöbbi). És igen, beszélhetünk túlzott hormonális hatásokról, hiszen nem az emberi mesterséges környezetre van felkészítve a szervezetük, nem a folyamatos megfelelő hőmérsékletre, kielégítő táplálásra, és főleg nem az ezekből fakadó évi kétszeri tüzelésre, ami a szukáknak és a kanoknak is elég nagy stressz, és alaposan túlpörgeti a szervezetüket. Ha visszahelyeznéd őket a párszáz évvel ezelőtti melós életükbe, rögtön csak egyszer tüzelnének (az erdélyi kuvaszosoknál ez történt), arra van gyárilag beállítva a szervezetük.

Egyébként megmutattad állatorvosnak, megvizsgálta rendesen, és ő mondta, hogy hormonhiány, vagy csak úgy házilag diagnosztizáltad?

De miért akarod bármire is ráfogni? A genetikán felül is ezer hatás éri a kutyát élete során, olyan nincs, hogy minden baját egyetlen esemény okozza. Vannak betegesebb kutyák, mint ahogy betegesebb emberek is, ezt el kell fogadni. A daganat meg aztán különösen olyan dolog, amire durván lehet örökölni a hajlamot. De rásegíthetett az etetés, a városi szmog, a vegyszerek, amikkel esetleg találkozott, az életmódja, akármi. Vagy az is lehet, hogy minden tökéletes volt, aztán mégis beteg lett. Felesleges mindenáron bűnöst keresni; ha nincs egyértelmű kapcsolat sehol, akkor így osztotta a lapokat az élet, ez van sajnos.

Legjobb példának a két kutyámat tudom felhozni, ivartalan keverék szukák, az egyik 11 éves, a másik 2,5, mindkettő 1 éves kora körül lett ivartalanítva. Na most az öreggel életében nem jártam annyit dokihoz, mint a kicsivel az alatt a másfél év alatt, mióta nálam van, pedig ő még szar olcsó tápokat is evett élete nagy részében, amíg nem voltam képben vele, hogy ez mennyire fontos. Mégis penge az immunrendszere, januárban a kivizsgáláson (vér, UH, minden volt) a doki makkegészségesnek találta, semmit nem tudott mondani, amivel akár csak vigyázni kellene. Ezzel szemben a kicsi bűzmirigyével hónapokig járkáltunk dokihoz, benyalt hányós betegséget, rendszeres begyullad a füle, fájt a lába, szóval még pár év, és végigmegyünk az összes létező testrészén. Hangsúlyozom, ugyanolyan tartási körülmények között. Genetika, ez van.

Rossz emberi szokás, hogy mindig keresni kell bűnbakot, mintha attól jobb lenne bármi is... Ne hibáztasd az ivartalanítást, lehet, hogy pont azzal adtál neki még pár évet, hogy nem évekkel előbb lett daganatos. Nem tudhatod.