Mi a véleményetek máltai selyemkutyák pároztatásáról?

Így van, első! Elajándékoznák.

És köszönöm, a dolog pénzügyi vonzatait még nem szedtem össze érvként, még megtehetem. Viszont az az érzésem, hogy ez sem lesz elég akadály.

Én nem szeretnék belemenni abba, hogy ez "erkölcsileg" a tenyésztők szempontjából miért nincs rendben. Úgy érzem ezt kár is lenne mondanom...

Én egyedül a kutyákra gondolok, úgyhogy Hármas! Többet segítenél ha arról írnál nekem egy listát, hogy mit kell megtenni ahhoz hogy ez a szaporítás (mert nyilván nem lesz itt tenyészszemle, meg kennel)hogyan mehetne le viszonylag problémamentesen.

Szeretném úgy lebeszélni, hogy közben nem lehülyézem, és nem vagyok sértő, hanem egyszerűen felsorolom az elengedhetetlen velejárókat, amiből láthatja, hogy ezért vannak tenyésztők.

Valamint szeretnék felkészülni arra az esetre hogy nem tudom lebeszélni a dologról.

Köszi Neo! Egyébként ez a helyzettől független kérdésem: hogy érted hogy nem tesz jót az ellés?

Végül is ez egy természetes folyamat, nyilván megterhelő ahogy egy embert is megterhel, de úgy éreztem a szavaidból hogy kimondottan károsnak tartod. Megfelelő orvosi felügyelet mellett nem vagyok biztos benne hogy "káros". Kérlek erről írj bővebben! :)

És igen, az első érveim között van, hogy fajtatiszta csak a törzskönyves lehet, ez sima szaporítás, illetve az is,hogy túl sok ilyen kutyus van menhelyen így is...

Imola (vagy Ágnes)! Én azért tettem ki ezt a kérdést, mert nagyon szeretném elkerülni az olyan kérdéseket amiről írtál!

Ezeket a válaszokat én olvasom, és én abszolút nem támogatom az ilyen fajta szaporítást (nekem ivartalan is a kutyusom).

Abban bízom, hogy jó érveket írtok a dolog ellen, amiket csokorba gyűjtve felsorolhatok az ismerősömnek.

Illetve hogyha nem sikerül (mert sajnos én nem dönthetek a kutyáról) akkor azt szeretném hogy a lehető legjobb legyen a kutyáknak az adott helyzetben!

Igazad van, teljesen jogos amit írsz.

De még te is beleírtad hogy előfordul hogy nem a leginkább "rátermett" szuka fial. Biológiailag ugyanúgy képes elvileg rá a kevésbé domináns szuka is. Azért a fialásra való képesség egy emlős állatnál szerintem még belefér a természetes kategóriába!

Egyébként ezt a "káros-e, nem természetes-e a fialás" kérdést nem kimondottan a máltai selyemkutyára vonatkoztatva gondoltam. A válaszod nem csak rájuk vonatkozott, tudom, csak úgy érzem hogy az alapvetően általános kérdéshez képest más téma az, hogy mennyire természetes a fajta jelenlegi formájának kialakulása.

Egyébként az is felmerült bennem, hogy akkor úgy mindent összevetve onnantól hogy tenyészteni kezdtük a kutyát már nem természetesen mennek a dolgok. És egy mai tenyészetben sem feltétlen úgy lesz egy alom hogy az adott "falkában" az erősebb kutya b*szik.

Ne érts félre, nyilván azért tenyésztő a tenyésztő mert ért a dologhoz és képes megítélni hogy melyik két kutyának lesz egészséges kölyke, stb. Tehát nem akadékoskodni akarok! Csak én még mindig úgy érzem, hogy a fialás mint olyan egy szuka kutyánál mégiscsak természetes dolog.

Az meg, hogy van amelyik belehal szintén "természetes", hiszen az ember nélküli környezetben is tuti hogy volt amelyik belehalt, sőt megkockáztatom hogy még az alfákkal is megesett néha.

Persze ettől még nem gondolom, hogy kockáztatni kell a szuka életét, és egyáltalán nem kívánom védeni a kérdésben leírt helyzetet! És köszönöm a válaszod, elgondolkodtatott, és örülök hogy el tud indulni egy beszélgetés a nyomán :)

Azért "kukacoskodom" hogy tudjuk folytatni, és még több olyan dologra emlékeztessetek, ami egyértelmű ugyan de nem jut eszembe!