Tényleg igaz, hogy a menhelyről kihozott kutyák sokkal hálásabbak, mint azok akik egész életükben gazdások voltak?

Egyáltalán nem mese, hanem nagyon is igaz. Ez a macskákra is vonatkozik (nekem befogadott cicám van).

Csak gondolj arra, hogy a jószágnak is van lelke: mennyire megsínylette, hogy egyszer már nem kellett valahova, és milyen hálás lesz azért, hogy valahova mégis kell és valahol mégis szeretik és fontos?

De igaz. Van kutyám, akit gazditól vettünk - aranyosak, tipikus "kutyák", szeretnek téged.

És vannak, akik hozzánk csapódtak, látszik, hogy előző "gazdijuk" hülyére verte őket, ők sokkal bújósabbak, náluk nincs olyan, hogy ha olyan kedvük van, nem jönnek a hívásra vagy csak lassan, akármit csinálsz velük nem zavarja őket. És egész másképp néznek rád.

#4 "Ez reklám, vagy azok állítása akik nem tartottak mind két lehetőségből (menhely, vásárlás) állatot"

Érdekes, mert szerintem te pont nem tartozol bele ebbe a körbe. Volt nekünk egy kölyök kutyánk amit vettünk és utána meg befogadott. Ég és föld a különbség. Míg a vásárolt nem engedett meg csomó mindent, kiszökött ahogy lehetett hogy csavarogjon egy kicsit , nem fogadott szót elég sokszor ( pedig napi szinten foglalkoztunk/játszottunk vele , iskola) A befogadott (akit az utcán szedtek össze, véresen, egy hatalmas lánc lógva rajta, folyamatosan megszökött az ideiglenes helyéről és morgott az emberekre) az értünk él amióta befogadtuk. Hogy miért? Mert ő tudja mit veszíthet. De ez csak az én esetem. Másnál gondolom más tapasztalatok voltak, de ismerőseim akiknek voltak kölyök és befogadott kutyáik mind úgy gondolják mint én. Persze vannak kivételek mielőtt valaki szétbombázna engem.

"Érdekes, mert szerintem te pont nem tartozol bele ebbe a körbe."

Inkább csak az van, hogy nem tudsz kutyát nevelni, a menhelyit meg már valószínű az előző gazdája megtanította az alap dolgokra.

Az én kutyám soha a büdös életben nem kötöttem láncra kutyát. Mindig szabadon van az udvaron, mégsem jutott soha eszébe, hogy megszökjön. Sétáltatáskor póráz a lakott területen. A határban meg már anélkül szabadon rohangálhat és mégis az első hívó szóra rohan vissza hozzám.

Így én a vásárolt kutyád esetében nem benne, ha nem benned látom a hibát. És egyből meg akarod magyarázni mennyivel jobb a menhelyi kutya, mikor csak te nem értesz hozzájuk, és szerencséd volt egy kihozott jól szocializált kutyával.

Lehet, hogy a pillanatnak elnek, de akkor miert emlekeznek vissza dolgokra?

Ha valami tortent vele korabban, pl egy jo vagy egy rossz emlek, kesobb is emlekszik ra.

Amelyik elvesziti valami okbol a gazdajat, akar jo gazda volt, akar rossz, hianyt erez. Megszakadt valami, eltuntek az eletebol a megszokott dolgok, a folytonossag.

Ez ugyanugy megviseli a kutyakat, mint pl. egy embert.

Csak az ember tudja, hogy lesz jovoje, valami fog tortenni es tud is tenni erte.

A kutyak a menhelyen nem tudjak ezt, megoldani sem tudjak a gondokat, ez a kulonbseg.

Ha meglatnak egy embert aki nezi oket, hirtelen szeretnenek kikerulni, normalis kutyaeletet elni.

Halasak lesznek, vagy csak vegre normalisan elnek normalis gazda mellett?

Ezt mindenki dontse el maga, de az biztos, hogy megegyszer nem szeretne olyan bizonytalansagba kerulni, hogy megint megszunjon korulotte minden allando dolog, ugyhogy nagyon meg akar felelni az uj gazdanak.

Erre csak annyit mondok, ha az mind igaz lenne amit a menhelyi kutyákkal kapcsolatban állítotok. Akkor, egy: nem lehetne onnan kihozni rossz kutyát.

Kettő: már jó pénzért be lehetne vinni a neveletlen kutyákat bér tartásra, és már úgy vinnéd haza őket mint álom kutyát.

EZ EGY VICC!