Nagyon nagyon domináns kutyánál akit már tapasztalt kiképző se tud helyre hozni még működhet a kösd ki a fához és nekapjon ennivalót csak akkor ha jót cselekszik elv?

Az "azok" körültekintően választottak, a menhely tanácsát is figyelembe véve :)

Édesanyám, akitől az említett "szöveg" származik, szintén hosszas keresgélés után választott ki egy ebet másik helyről, de szerencsére nem adták neki oda.

Egy régi kennel állt a ház mellett ami arra szolgált, hogy az előző kutyát átmenetileg el tudják zárni, ha érkezik valaki. Sajnos nem volt túl barátkozó, viszont jó házőrző.

Akik kiérkeztek, nem akarták elhinni, hogy nem oda lenne száműzve az eb, így visszavitték magukkal (bár elismerésre méltó a becsületességük).

A kutya véletlenül sem úgy viselkedett, mint amiről szó volt, és nem úgy, mint a menhelyen.

Aki tényleg sokat foglalkozik menhelyi állatokkal az tudja, hogy odabent kb. semmi nem derül ki az adott állatról, addig nem nyilvánul meg rendesen, míg ki nem kerül a "szabadba".

Persze, nyilván nem mindegyikkel van visszavonhatatlan probléma, és vannak ott olyan jószágok is, akikből tökéletes társ válik. Csak sajnos az a kisebbik fele.

A legtöbbjüket számtalanszor viszik vissza, csak azt nem kötik a kedves érdeklődő orrára.

Eleve úgy lenne értelme az egésznek, ha a menhelyek őszintén elmondanák a fennálló problémákat is.

Lehet azzal jönni, hogy minden kinevelhető, csak nem mindenkinek van hozzá ideje és ereje, arról nem beszélve, ha az állat drágán javítható károkat okoz.

Nem mindenki azért hoz el menhelyről kutyát, hogy utána évekig szenvedjen vele, hanem azért, mert segíteni szeretne.

De azt csak úgy lehet, ha olyan állatot kap, akivel el is bír: nem mindegy, hogy egy félős kutyáról van szó, vagy egy már-már őrültről.

Nyilván mindegyikkel van probléma, hiszen szörnyű dolgokon mentek keresztül... de komolyan nem mindegy, hogy mi az.

Lehet utálni, lepontozni, de már megírtam a véleményem, azon nem változtat semmi.

Annyira Elvette a kedvem az egész kalamajka hogy nemcsak menhelyről,. egyáltalán nem akarok kutyát, pedig régen imádtam őket.

És nem a kutya hibája főképpen, hanem azé, aki a képembe hazudta amiről úgy gondolta, hogy azt akarom hallani. Aztán reménykedett benne, hogy úgysem merem visszavinni.

Nem biztos az, hogy aktívan dominál...lehet félelmi agresszió. Bizalmat kell építeni sok-sok játékkal, tanulással és közös élménnyel. Az egész napi kajáját megkaphatná úgy, hogy egy rátok nézésre, behívásra, feladatra kapja.

Amíg nem bízik bennetek, fél, addig nincs értelme keménykedni vele