Süket, vak kutyánkal mit csináljunk?

Függetlenül az októl, egy ilyen kutya fokozott figyelmet igényel.

Nekem előző kutyusom öregkorára teljesen megvakult és 95%-ban megsüketült, szóval hangos visításon kívül mást nem hallott meg :) Egyik rokonom tacsija is így járt.

A legfontosabb: TÜRELEM. Ne legyél ideges, ha felborít valamit, stb, maradj nyugodt. A SZAGLÁSÁRA kell ráerősíteni. Én azt csináltam, hogyha az enyémet meg akartam simogatni, először odatartottam a kezem, hogy érezze, hogy hopp, ott van a gazdi. Ébresztést is úgy csináltam, hogy csak enyhén ráfújtam mondjuk az orrára és akkor felébredt, érintéstől megrémült.

A lakást/házat úgy rendezzétek át, amennyire lehet, hogy ne tudjon kárt tenni magában. Pl. Ha a porszívó vagy partfis olyan helyen van, hogy nekimehet és eleshet/belegabalyodhat akkor tegyétek egy félreesőbb helyre. Meg fogja tanulni a járást vakon is!

Utcán mindenképp hámot használjatok és gyengéden irányítsátok, ha falnak akar gyalogolni akkor lassan állítsátok meg és forduljatok másmerre. Ha magas a járda, emeljétek le, de azt is lehet, hogy bevezettek egy jelzést a járdáról való lelépés előtt, pl. 3 rövid kis rántás a pórázon. Csak néhány megszokott útvonalon járjatok eleinte, hogy megtanulja a tájékozódást a szagok alapján.

Nyilván azért szomorú a kutya, mert tehetetlen és kényelmetlen ez a helyzet, de ha rávezeted erre az ORR alapú tájékozódásra, akkor biztos fel fog bátorodni :)

Foglalkozz vele sokat, fejlesszétek a szaglást(akár különböző kajákkal, tárgyakkal) és ne csüggedj! NEM LEHETETLEN egy ilyen kutyával együtt élni, csak más módszereket kell alkalmazni, ennyi :)

Tudom, hogy most nehéz, de hidd el, a kutyák sokkal könnyebben feldolgozzák a vakságot, mint egy ember. Egyrészt, mert nem agyalnak és őrlődnek, másrészt, mert a szaglásuk nagyságrendekkel fontosabb, mint a hallás és látás együttvéve.

Előttem nagyon jókat írtak. Akadálymentesítsétek a házat, és sok türelemmel tanítgassátok. Ne hagyjatok az útban pl. székeket, cipőket. Szánnivalóan bele tudnak keveredni.

Nekem a régi kutyám öregkorára szinte teljesen süket és vak volt - éles napsütésben valamit azért látott, de a szobában szinte semmit. Megvoltak a kis ösvényei a kertben, amiket napjában többször végigjárt, szimatolt. Nem emlékszem, hogy a kertben valaha is eltévedt volna - olyan volt, hogy valaki az útban felejtett egy biciklit, és majdnem nekiment, de a szagáról vagy nem tudom még az előtt megtorpant, hogy hozzáért volna, és szépen kikerülte. A lakásban többször bekeveredett az asztallábak közé, akkor meg kellett menteni. Érezte a padló rezgéseit, a szagunk alapján tájékozódott, még a többi kutyával együtt is ugatta a vendéget.

Ismerősöm süket (bár látó) kutyáját dobbantásra tanította: ha toppantott a padlón/földön, bár a kutya nem hallotta, de a rezgéseket érezte és odafigyelt.