Valaki el mondaná mik a feltételek hogy önkéntes vakvezető kutya kölyök nevelő legyek?

Szerintem a legjobb lenne erről a vakvezető kutyákat képző egyesületeknél érdeklődni, ők pontos választ tudnak adni. Én csak kb. tudom.

A családomban valaki, mikor gyerek voltam, elvállalt egy labrador kölyköt kiképzésre. Szerintem ez ilyen félhivatalos dolog lehetett, tehát ma már valószínűleg nem pont így zajlik.

Kb 3-4 hónaposan (?) került hozzá a kutyus, a tenyésztője egy ismerőse volt, maga is egy vak ember, aki már régóta kutyázott és ismerte a rokonom kutyás múltját és hozzáállását is (20 éve hóban-szélben). Annyi volt a feladata, hogy mindenhez, de a világon mindenhez hozzászoktassa, szocializálja, a macskától a vonaton át a kisgyerekig. Rengeteg időt töltött vele, szívét-lelkét beleadta. A kutya ennek megfelelően olyan lett, mint az álom, tűzbe ment volna a "gazdájáért".

Aztán mikor eljött az elválás napja, és látták, milyen a kapcsolata a kutyának a rokonommal, felajánlották, hogy ha gondolja, megtarthatja. A rokonom meg könnyek között, de mondta, hogy ő nem magának nevelte ezt a kutyát.

Szinte belebetegedett, mikor elvitték, pedig tudta, hogy nem az ő kutyája, a kezdetektől tudta, hogy el kell válniuk, de egyszerűen túlságosan megszerette. Pár évvel később a szemem láttára sírta el magát, amikor egy sárga vakvezető labradort mutattak a tévében munka közben, mert annyira hasonlított a szeretett kutyájára, hogy azt hitte, ő az...

Ma azt mondja, hogy ha még egyszer felajánlanák neki, hogy megtarthatja a kutyát, nem utasítaná vissza, mert ilyen kutya csak egyszer adatik egy életben.

Többet nem is vállalt ilyesmit.

Persze ez egyénfüggő, hogy mennyire tudják távol tartani maguktól az érzelmi kötődést. Nem hiszem, hogy bárki alkalmas erre.

[link]

itt sem írnak konkrét feltételt, de írj nekik, biztos örülnek.