Mikor mondod egy kutyára, hogy (szinte) tökéletesen jól nevelt?

Szerintem az első feltétele a boldog életnek, hogy az ember tudatosítsa, hogy 100% kutya NINCS. Semmi és senki sem tökéletes, tehát nem létezik olyan, hogy bárhol/bármikor/mindig. Minden kutya hibázni fog néha. Pont mostanában olvastam egy szolgálati kutyáról, hogy kiszaladt az útra és elütötte az autó, mert nem jött vissza, pedig ezek a kutyák életveszélyes környezetben dolgoznak. Ha ezt elfogadja az ember, akkor lesz teljes a lelki nyugalma. Az okos gazda pedig tudja, hogy mikor nem lesz 100% a kutyája és az olyan helyzetekben előre cselekszik. A felesleges szabályok a másik, amit gyorsan el kell hagyni ha nem akarsz idegbeteggé válni. Nem akarok leszólni senkit, de az ilyenek, hogy mindig centire pontosan sétáljon a lábad mellett/mögötted, meg az összes járdán leüljön meg tökéletesen menjen a legnagyobb tömegben is póráz nélkül ahelyett, hogy egyszerűen rácsatolnád és nem kéne folyton figyelni... Én is próbálkoztam ilyenekkel, de gyorsan rájöttem, hogy felesleges (nem azért mert nem tudom neki megtanítani), főleg a 2., 3. xedik kutya után. Ha sok kutyája van az embernek és régóta csinálja, akkor gyorsan lemorzsolódnak a felesleges dolgok. Most ebből úgy nézhet ki, mintha engedékeny típus lennék, pedig pont az ellenkezője igaz.

Amúgy én egyszerűen fogalmazom meg a jólnevelt kutyát: azt csinálja amit én akarok. Ebben így kb minden benne van, amit leírtál. Ezeknek mind meg is felelnek a kutyáim. Amúgy sajnos nagyon kevés jól nevelt kutya van. Még a kutyaiskolákban, vizsgákon, versenyeken, egyéb kutyás helyeken is csak nézek, hogy egyes kutyák mit engednek meg maguknak.

Nekem ők a tökéletes kutyák: https://www.youtube.com/watch?v=sITrR5lMO_M

https://www.youtube.com/watch?v=df0clZxw6A4

Ha az enyémek pont ilyenek lennének, összetenném a két kezem. Mindenesetre ezen dolgozom:)

A Te felsorolásod alapján az én yorkim tökéletesen szófogadó :)

Egy dolog van, amiről nem tudom lenevelni, és az a kunyizás. Ez egy akkora haspók, hogy ilyet a föld nem látott :D Na jó, nyilván ez az én hibám is, hiszen én adok neki, amikor kunyizik.

Mindegy, ennyi kell, különben túl tökéletes lenne.

Számomra a kutya az kutya.Akkor tökéletes, ha kutyaként viselkedik.Tudjon kommunikálni kutyával, emberrel.

Persze, amitől megismételhetetlenül imádom, az az, hogy a saját akaratát és elképzelését felülírja, ha parancsot kap rá.Nem fegyelmezem ok nélkül, nem kell, hogy póráz nélkül a lábam mellett sétáljon tömegben, pályaudvaron, stb.Ne tévesszen szem elől, ahogy én se őt.Nem a kutya vagy az ember tökéletes, hanem a kettőjük kapcsolata...

Nekem is ezek a legfontosabbak igazából.

Tudjak vele bárhol póráz nélkül sétálni, IGAZÁN ZAVARÓ tényezők mellett is helyben maradjon, más kutyákkal ne legyen gondja, kulturáltan utazzon, ne pánikoljon semmitől.

Kutyám maximálisan szófogadó SZERINTEM. Persze adott szitukban nem első szóra :D Pl. mikor a haverokat látja, hajlamos előreszaladni, amit hagyok...ilyenkor első szóra sokszor fel se fogja, mit mondtam :D Ekkor a láb melletti sétája (nem a szemkontaktusos)"érdekes", fél testtel előttem megy, de ha gyorsan hátrálok, azonnal mellém-mögém áll :D

Előfordul, egy szolid tiltás ellenére csak visszafordulna egy kutya után szimatolni, vagy véletlenül le-lelépne járdáról engedély nélkül...ilyenkor elég egy sóhaj, és már "összemegy".

Új kutyával nem kezdenék ennyire élére állítva...pl. kapásból hagynám, hogy kicsit húzva, feszes pórázon intézze dolgát és szimatoljon, de tanítanám is arra, hogy adott jelre laza pórázon mellettem, szaglászás nélkül közlekedjen...valszeg nehezebb egyszerre szoktatni a kettőre, mintha a laza pórázos séta után kezdenék enyhíteni a szabályokon....de tudom, hogy utána vért izzadtam, mire felfogta, hogy pórázon is lehet bóklászni, pisilni-kakilni...

Szóval túl komplikált ez, igazán megfogalmazni se tudom...még gondolatban se igazán, full ellentmondás az egész...mégis a gyakorlatban működik és ez a LÉNYEG :)