Milyen különbségek lehetnek ha menhelytől kölyök vagy felnőtt kutyát fogadnék örökbe?

Felnőtt volt már a kutyám, mikor örökbefogadtam. A ragaszkodástól nem kell félni, ugyanúgy imádni fog, mintha kölyökként fogadtad volna örökbe. A berögzött szokásaival, tanulékonyságával már lehet, hogy több dolgod lesz. Ha pl. addig nem voltak játékai, lehet hogy több idő, mire ráérez. Ha nem volt pórázhoz szokva, azt is aktívabban kell tanítgassad neki. Ha vannak félelmei, azzal szintén lesz dolgod, de semmi nem lehetetlen, semmi nem kinevelhetetlen. Ha szeret már a kutya, akkor lesz benne alkalmazkodási vágy. Az is tévhit, hogy új dolgokat ne tanulna meg felnőtt kutya, dehogynem!

Igaz, hogy csak az én kutyámról tudok nyilatkozni, de vele nagyon könnyen ment minden. Bichonféle, ő is lakásba jött velem, iszonyú ragaszkodó, egyedül az utánam sírásról nem tudtam teljesen lenevelni, de az összes többibe gyorsan beleszokott, nagyrészt azért, mert nagyon gyorsan megszeretett és ragaszkodni kezdett. Tökéletes társ lett, most is itt punnyad az ölemben:) Szóval csak ajánlani tudom az örökbefogadást, pláne ha ilyesmi társasági kutyát tervezel elhozni, mert beléjük kb. ez van kódolva, hogy ragaszkodjanak, ha jól tartod őket:)

Tanulékonysággal és ragaszkodással nem lesz gond, ha eleve olyan kutyát hozol el felnőttként, akinek te is szimpatikus vagy! :)

Első leírta a lényeget! Nekem gyepmesteri telepről van a kutyám, 1 évesen hoztam el, hát rengeteget szenvedtem vele annyira szeleburdi volt, ha legközelebb kihozok kutyát (mert szeretnék egy másodikat is), akkor valami öregebb évjáratot fogok nézni, 5-6 éveset vagy többet, kölyök nem kéne :D Cukik meg minden, te tanítod meg mindenre, de leszívják az energiádat :D

Ha mégis kölykök fogadsz be, akkor kösd fel a gatyádat, mert bizony többet pörögnek, mint a nagyok és kicsit nehezebb is a felfogásuk :D

Tanulékonyság, ragaszkodás tekintetében semmi különbség nincsen. Én a felnőtt mellett tudnék érvelni azzal, hogy nem kell szobatisztaságra szoktatni. Nem kell aggódni a rágással járó fogváltás miatt. A tinédzserkor már elmúlt. Jobban mutatja a kutya, hogy milyen küllemű, mozgásigényű, temperamentumú, természetű. Tanításkor tovább fog tudni koncentrálni. Nem kell olyan sokat várnod, hogy sportolhass vele. És még biztos lehetne folytatni a sort.

A kölyök mellett az szokott elhangzani, hogy jobban hozzád nő, de ez nem igaz. Aranyosabb - igen, egy pár hónapig. A felnőttet nem lehet nevelni, tanítani - hülyeség. Nem ismered az előéletét - ez igaz, de nagyon ritkák az olyan kutyák, amik olyan szinten traumatizáltak, hogy ne lehessen velük normális életet élni.

Valószínűleg egy kölyökkutya gyorsabban kezd el kötődni hozzád, hiszen Te leszel a "pótmama".

A mostani kutyám 8 éves, ő 8 hetes volt, amikor megvettem. De valamiért biztosan tudom, hogy a következő kutyám egy örökbefogadott, felnőtt kutya lesz, az sem fog zavarni, ha már idősebbecske :) Cukik a kölyökkutyák, de nekem a babakor annyira nem jött be.

Nem befolyásolja a ragaszkodást. 3 befogadott kutyám van, 2-nek tökéletes a kötődése, a 3. is kötődik a maga módján, de az ő teljes szocializációja azzal telt el, hogy szökött, az utcákat járta, így belőle ezt nem lehet teljesen kiirtani, csak sokat javítani. Mindenesetre az a 2 a pokolba is utánam jönne.

3. kutyám egy csoda, csak ideiglenesbe jött volna, de nem tudtam elengedni. Pit bull-staffi jellegű, másfél évesen került hozzám, de az első pillanattól tudja a dolgokat, semmit nem rombolt, a helyén pihen, kint is figyel, kutyákkal türelmes, és baromi jó ösztönei vannak. Ilyen jó kutyám akkor sem lehetne, ha hiper-szuper törzskönyves kutyát vettem volna, csak akkor át kellett volna élnem egy hajtépős időszakot, míg minden megrág, nem szobatiszta stb. Így már ezt valaki más átélte, nekem csak a jó jut:D

A lényeg, hogy meglegyen a szerelem, csak úgy lehet a hülyeségeiket elviselni, mert lehet, hogy eleinte problémás lesz, türelem és idő kell hozzá, ezt tényleg csak úgy tudod elviselni, ha közben imádod a kutyát.