Idősebb kutyus meg tudja szokni az új gazdit?

a menhelyi kutyusok állítólag mindig nagyon hálásak az örökbefogadó gazdikkal, hiszen ők már ismerik az élet árnyoldalát, tudják mit jelent nélkülözni.

ha megkérdezed a menhelyi gondozókat, akkor ők biztosan tudnak neked olyan kutyust javasolni, akivel jól ki tudtok majd jönni.

Minden probléma nélkül megszokják az új gazdát és többnyire gyorsan kötődnek - nyilván kutyafüggő.

Menhelyre általában nem nevelt, képzett kutyák kerülnek, úgyhogy a te feladatod első körben az lesz, hogy tiszteletet vívj ki a szemében és tanítsd. Szépen hangzik, hogy a menhelyi kutya hálás, de ő is kutya. Ha megteheti, hogy szrik a gazdája fejére, akkor szrni fog, ilyen egyszerű. Mindenesetre általában még így is problémamentesebbek a felnőtt kutyák, mint a kölykök.

Nekem a mentett bichonom 1,5 év körüli volt amikor elhoztam. Nagyon bizalmatlan,antiszoc volt. Én kb 2 hónap után tudtam a zártabb parkban elengedni. Első 2 hétben szinte le se szart. Próbáltam finom falatokkal motiválni,ami bevált,mert egy haspók :D Után pedig hosszú pórázon volt,gyakoroltam a behívást eleinte csak a lakásban.Utána az utcán is. 2 hónap alatt jutottam el arra a szintre amikor megbíztam benne és elengedtem pórázról.Utána minden nap mentem,elengedtem egy kicsit.

Azóta bárhol elengedhetem :))

Nagyon ragaszkodó lett,mindig jön oda hozzám,bújik.Én vagyok a mindene.Amikor elhoztam az ajtóban ücsörgött egész nap,nyöszögött.Nem foglalkozott senkivel sem a családból.

Mára már le se lehet vakarni magunkról :)

DE persze minden kutya külön személyiség van amelyik könnyen feloldódik és vannak akiknek több idő kell :)

Függhet milyen volt az előélete is stb.

Van egy ismerősöm akinek csak mentett felnőtt kutyái vannak.Nagyon ragaszkodóak,jó fej kutyák :)

Mindig örökbefogadott kutyáim voltak, közülük csak egy került hozzám kölyök korában, a többiek 10 év felettiek voltak.

Aki kölyök korától nálam van (már 5 éve) egy kiegyensúlyozott, okos kutya, nagyon ragaszkodik hozzám, de mindenkivel kedves, igazi családi kutya.

Az öregek (a mostani a 4. mentett öreg kutyám) mind "betegesen" voltak/vannak rám kattanva. Sokkal erősebb kötelék alakult ki velük mint a "kölyökkel" valaha lesz. Elfogadnak Ők is mindenkit a családban, de egy gazdásak, számukra csak én létezem.

Viszont sokkal nagyobb türelmet igényelnek. Még a kicsinek bármit megtaníthattam, addig az öregeket inkább már csak szocializálnom sikerült. A nyomomban vannak mindig, póráz nélkül sétálnak, első szóra mellettem vannak, elmennek a labdáért stb. De van egy csomó dolog, amit ők sose fognak megtanulni, pl. nem tudnak rendesen játszani, nem tudom rendesen a helyben maradást megtanítani nekik, mert folyton a nyomomban "kell" lenniük.

Nekem Ők a gyengéim, nagyon fájdalmas elveszíteni őket pár évnél több sose jut nekünk, de megéri. Nagyon jó érzés, hogy egy olyan kutya, akit már "mindenki leírt" mennyire tud ragaszkodni, hogy egy olyannak segíthettél, aki csak azért nem kell senkinek, mert öreg, csúnya stb.