7 éve vágyom már egy munkavonalos border colliera, de mindenki folyton leharapja a fejem. Tényleg olyan nagy gond az már, hogy sosem volt kutyusom, mégis pont egy ilyet szeretnék?

Ez kétélű fegyver.

Gondolj arra hogy akkor mi lesz a véleményük ha lesz egy képzett, engedelmes bordered. Én is ilyen vagyok, ez a másik megközelítés be szokott válni. Kevés jobb motiváció van mint a "már csak azért is megmutatom". Nekem legalábbis, és ugyanilyen beállítottságú vagyok. Használd ki, használd.

Akkor én is megkérdezem, minek neked ilyen kutya?

Csak mert szép meg intelligens? Az nem minden.

Vegyél ilyen kutyát, ha arra vágysz és tojd le mások véleményét. És tanítsd, képezd. És magadat is. De arra is gondolj, mi lesz akkor, ha probléma lesz a kutyával? Pl. agresszív viselkedést mutat, engedetlen lesz? Akkor nagyon komolyan fel kell lépned a kutyával és más gazdikkal szemben is (mert igen, ilyenkor szeretnek még egy lapáttal rátenni a helyzetre és idegesíteni). Olyankor nem szabad lelkizni, hogy jujj, megbántottak, rosszul esett, jajj...

Ne az emberek véleményével foglalkozz, hanem annak járj nagyon alaposan utána, hogy jól tudnál-e együttműködni egy ilyen kutyával. Ismerkedj meg tenyésztőkkel, más gazdikkal, akiknek ilyen kutyájuk van és sportolnak vele - és természetesen a kutyájukkal :) Szerintem ha felkészült vagy a fajtára, meg tudod neki adni, amire igénye van, akkor vágj bele. Én dobermannra vágytam hasonlóképpen, és én is hallgattam az ellenvéleményeket (nem fogok vele bírni, vad lesz stb.), de nem érdekelt, és nem is bántam meg, hogy dobermannjaim voltak. (Jelenleg nincs kutyám sajnos, mert most nem vagyok abban a helyzetben.)

Ha a border az álomkutyád, és jól felkészülsz rá, ne tartson vissza az emberek véleménye. Csak arra figyelj nagyon, hogy olyan tenyésztőtől vegyél kutyát, aki tényleg jó minőségű kutyákat tenyészt, és mindenben tud neked később segíteni (nevelés, képzés).