Van esély rá, hogy feloldódik és boldog lesz?

Az én kutyám eleinte attól is rettegett, ha felemeltem a kezem, hogy megsimogassam. Ma hős házőrző, BKV-zik velem, és már idegenekkel is ismerkedik. Sosem lesz olyan, hogy mindenki nyakába ugrik, de rengeteget fejlődött, és a leghűségesebb állat a világon.

A lényeg a bizalom, és hogy ne akard túlfegyelmezni. A félős kutya fog a legjobban ragaszkodni hozzád.

Nem rég mi is menhelyről hoztunk a esélytelennek tűnő 6 éves kutyát. Elötte pár hónappal halt meg az első kutyusunk, én nem is igazán akartam másikat, de édesanyám kiválasztotta és hazahozta őt, retenetesen félős, bizonytalan volt, és én is hisz láttam hogy anyukámon kivül senki nem örül neki annyira, még túl korai is volt, meg ő nem egy játékos, családnak való kutya volt. Na ez volt úgy 2 hónapja, pár hét alatt hihetetlenül kinyilt, mintha nem is ugyanaz a kutya lenne, nagyon hamar levett mindenkit a lábáról, nagyon örülök hogy anyukám ránk eröltette mert egy csodás kutya, többet játszik, bohóckodik mint a kölyök kutyák.

Hidd el, ha megérzik a szeretetett, biztonságot, teljesen megváltoznak, kinyílnak. A tied is most menhelyen van, ott nem tudnak vele annyit foglakozni, a leírásban az szerepel amit az alatt a néhány foglalkozás alatt tapasztaltak, de azt csak te fogod látni mi történik ha kikerül a kennelböl egy szerető környezetbe. Szerintem 1 heten belül lese tudjátok majd kaparni magatokról!

Sok boldogságot hozzá.

Tapasztalatból írok, mint bántalmazott menhelyi kutya új gazdija.

Nagyon vigyázz! Mert igen, van rá esély, hogy újra bizalmat tud szerezni a világ felé, DE! Arra is van esély, hogy nem! Rajtad múlik minden!

A legfontosabb, hogy egy sérült kutyát nem szabad túlhalmozni a szeretettel, mert nem képes még kezelni és legalább annyit ártasz vele, mint amit a bántalmazással ártottak neki! A másik, hogy az elkényeztetéssel is nagyon kell vigyázni, mert könnyen a jelenlegi állapotának az ellenkezőjét idézheted elő, agresszívvé válik és a fejedre nő! Sajnos én így jártam az első kutyámmal, akkor még nagyon tapasztalatlan voltam a kutyákkal, arról meg pláne nem volt fogalmam, hogy egy ilyen kis bántalmazott kutyával hogyan kell bánni.

Legyél vele tartózkodó, ne tolakodj, ne akard elhalmozni a szereteteddel és ne erőltesd rá magad. Az első időkben nagyon figyelj arra, hogy hagyd meg neki a kezdeményezést és hagyj elég időt neki mindenhez. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a kezdetektől fogva a vezéreként tudjon rád fölnézni, akihez bizalmat szerez és nincs "felelősség" a kutya vállán! Ha ezeket betartod, akkor garantáltan sikerül majd feloldódnia és SZINTE olyan lesz majd, mint egy "normális" kutya!

Bár tudtam volna ezt már akkor, mikor magamhoz vettem az első kutyámat, egész más lenne most minden... :(

És olvasd el Jan Fennell Hallgassunk a kutyánkra c. könyvét, nagyon sok hasznos dolgot megtanulhatsz belőle.

*****

2,5 hónaposan hoztam el a kutyámat a menhelyről. Már ilyen fiatalon nagyon sokat szenvedett, hányódott, semmi bizalma nem volt az emberekben. Bedtettem egy sarokba a vackára, és egész nap ott maradt. Enni-inni is csak akkor merészkedett elő, ha nem voltam a látóterében. Két hetet kellett várnom, mire először megközelített üönszántából, és egy hónapot, mire felfedezte, mire jó a labda.

Úgy tettem én is, ahogy az előző válaszoló írta: nem tolakodtam, rábíztam a tempót a kutyára. Ma (4 évvel később) egy végelenül boldog és ragaszkodó kutya. A félőssége megmaradt sajnos az idegenekkel, az ismeretlennel és minden olyannal szemben, amit rám vagy magára veszélyesnek tart, ezzel együtt kell élnem. De akit egyszer megismer, azzal végtelenül szelíd, kedves, bújós, odaadó és játékos tud lenni.