Többkutyás gazdik! Nem érzitek úgy, hogy az egyik kutyátokat jobban szeretitek? Sosincs gond abból hogy többel kell foglalkozni úgyanúgy/egyszerre?

Én mind kettőt szeretem és nincs abból gond hogy foglalkozok

Nekünk macskáink vannak - úgy van "elkönyvelve", hogy az egyiket én, a másikat anyám szereti jobban, mert az egyik kezdetben (hónapokig) kifejezetten kerülte anyámat, a másik meg sokkal inkább "hozzá húzott"... Idővel talán "kiegyenlítődtek" a viszonyok, néha direkt azzal foglalkozom (egy picit) többet, amelyiket elvileg "kevésbé" szeretem, mintegy "kompenzálok":S Apró dolgok: pl. ügyelek arra, hogy ha elmegyek mellettük, váltott sorrendben simogassam meg őket, ne mindig az egyiket vagy másikat először.

Nem érzem úgy, hogy bármelyiket jobban/kevésbé szeretném. Ég és föld a két kutya másra is fogékonyak, másképp is kell őket kezelni, de imádom mindkettőt a saját erősségeivel és hülyeségeivel együtt :)

3 kutyám van, az első kutyámat szeretem a legjobban. Tudatosan igyekszem kiküszöbölni, hogy emiatt elkényeztessem, mert olyankor egy elviselhetetlen kis görcs, most már jobban megy, régen gázosabb volt. Egyik haverom el is nevezte aranyf-szú kutyának:D

A foglalkozást egyébként nem befolyásolja, a huskymat többet futtatom, a másik kettővel pedig sokat labdázok, gyakorlok, mert nekik arra van inkább igényük. Szóval az érzelmeimet teljesen el tudom választani az értelemtől.

6 kutyánk van. Mindegyik mentett, rossz körülmények közül, mindegyiket imádjuk. 10 hónapja került hozzánk egy hármas stádiumú patella ficamos pincser keverék szuka, 3 órás műtéttel rakták helyre a lábát, utána hónapokig jártunk többféle terápiára, rettentően hozzám nőtt, igazán jól összecsiszolódtunk, kissé már túlságosan is. Mivel elkezdett a fejünkre nőni, így amikor teljesen rendbe jött, szépen beállítottuk a falkarangsorba, nehéz volt, bár inkább nekem, ő hamar igazodott. Mindegyikkel ugyanannyit foglalkozunk, bár nyilván őt, akiről írtam, nem visszük 6 órás sétára, mert nem bírná a lába.