Van egy 3 éves kan Staffink. Hazahoztunk mellé egy 4 hónapos kislányt. Pár nap után előjött a probléma. Mit tanácsoltok?

Szóval akkor részletesen... hosszú lesz, bocsánat. :)

Van egy 3 éves kan amstaff-unk. Elég erős személyiség, de általában kenyérre kenhető. Úgy gondolom értelmes kutya, még iskolába is jártunk vele. Úgy gondoltuk, jó lenne mellé egy társ, így hoztunk mellé egy fiatal szukát. Azt kizártam, hogy kant hozzunk mellé, nem akartam, hogy évek múlva majd hatalmi harc legyen köztük. Inkább maradt a szuka, és majd ivartalanítva lesz.

Nos, napokig nagyon jól elvoltak. Megismerkedtek, úgy nézett ki, hogy jól kijönnek. A kislány elég tüzes, úgy néz ki ő szeretne a főnök lenni. Sokszor megmorogta a nagyot, nem akarta felengedni az ágyra.. stb. Ezt kezeltük is, mindig rászóltunk, letiltottuk. A nagy nyugodtan viselte, még azt is hagyta, hogy a jutalomfalatot kivegye a szájából. 1-1 alakommal fordult elő, hogy a kan... hát, meg akarta hágni. Olyankor mindig rászóltunk erőteljesen, és abba is hagyta. Eleinte lassan szoktattuk őket, nem maradtak egyedül, utána csak rövid időre, míg az ablakból figyeltük őket. Tegnap éjjel már együtt is aludtak. Nos, ma reggel megtörtént a baj. Sétálni mentünk, ami eddig nagyon jól működött. A nagy pórázon, a kicsi meg mellette rohangál. Tudni kell, hogy amikor a nagy kicsit izgalomba jön, akkor... nos, néha izgalomba jön. Alig várja a sétát, az mindene. Ültünk együtt a kocsiban, indultunk ki az erdőbe. (Faluban nem lehet kutyát sétáltatni, sok a kóbor kutya, és az elvetemült, megkötve nevelkedett agresszív falusi kutya.) Hát, a nagy kutyus már nagyban nyüszített, hogy száljunk már ki, hadd szaladjon. A kicsi ilyenkor megmorogja néha, mert talán.. idegesíti? Nos, átszaladt előttünk egy nyuszi. A nagy nagy csaholva menne utána, és mivel nem tudott, így rávetette magát a kiskutyára. Összekapaszkodtak, gyorsan kicibáltam őket az autóból. Amennyire lehetett próbáltam kezelni a helyzetet, vártam mikor lazul a szorítás, addig fogtam a kan hátsó lábait. Szerencsére pár perc után elengedte. Gyorsan bevágtam a kocsiba, amennyire erőm engedte, hazaszáguldottam. Bezavartam az udvarra, leburítottam egy kis vízzel. Visszamentem a kicsiért (nem maradt egyedül, ketten voltunk mamámmal) és állatorvos. Szerencsére nem lett komoly baja, csak kicsit beduzzadt, ahol megráncigálta, meg kitört egy tejfoga.

Nagyjából ennyi az esemény. Most nem tudom mitévő legyek. Már olyan jól haladtak a dolgok az összeszoktatással, erre tessék... Azóta külön vannak, nem is látták egymást (ma történt), fogalmam sincs, hogy engedjem össze őket újra. Meg fog ismétlődni a dolog?

Mindig azt hittem az elmúlt pár évben, hogy tudom kezelni a kant, ritkán láttam agressziót rajta. Azt hittem én vagyok a falkavezér. Mégsem én vagyok? Valahol nagyon mélyen sejtettem, hogy van egy ilyen oldala, egy ösztönlény, aki csak az alakalomra vár. Szerette volna a dominanciáját bizonyítani?

Annak idején a kutyasuliban volt 1 hasonló eset, még egész picike volt ő is. Behoztak egy agresszióproblémás kutyát (szájkosárral, pórázzal), hogy szokja a csoportot. Nos, akkor is ráakaszkodott a miénk, mert rosszul reagált a morgásra. Semmi baj nem lett ott sem, és azóta nem történt hasonló. Igaz, hogy mindig próbáljuk kerülni a stresszt, mert hát jobb félni, mint megijedni.

Lehet, hogy mindig ott lappangott benne ez az.... jobb szó híján agresszió? Mégsem tudom kontrollálni, hiába hittem azt?

A kicsi is hibás, tudom jól. Próbál főnökösködni, de mindig rászólunk. Figyelétünk rá, hogy a nagy érezze magát továbbra is nyeregben, mindig ő szállt először kocsiba, ő kapott először enni, ő ment ki a kapun előbb... stb. Hol rontottuk el?

Nagyon akaratos, valóban, de ennyire? Amikor suliba járt, akkor is éreztem, hogy nem való neki az a módszer. Tükör suliba jártunk, és a jutalmazós módszer, meg az én akaratom az erősebb az sosem jött be igazán. Az az igazság, ezeknek a pitt-eknek akkora akaraterejük van, mint 5 másfajta kutyának együtt.. Nem lehet őket egy kalap alá venni. Azt hittem ura vagyok a helyzetnek, de már másképp gondolom.

Segítsetek! Hozzáértők tanácsát várom! Volt már valaki hasonló helyzetben? Hogy szoktassam össze őket anélkül, hogy komolyabb kár esne a kislányban?

Viki