Komondor vagy Moszkvai őrkutya? Házőrzés, család (gyerekek) őrzése, gondozás szempontjából melyik optimálisabb?

Nekem van egy komondorom megy egy moszkvaim, mind a kettő szuka. A moszkvai nagyon nagy lutri, könnyen tanul, de folyamatosan meg kell vele küzdeni, mert szeretné visszavenni a hatalmat és sokat kell vele foglalkozni. Viszont nagyon valószínű, hogy diszpláziás - én legalábbis az utóbbi időben csak ilyeneket láttam.(Az enyémet tenyésztőtől vettem, nagyon szerencsétlen választás volt, mert egyrészt félénk, másrészt könyök és csípődiszpláziás. Amikor elküldtem a tenyésztőnek a felvételeket, miszerint a kutya szinte minden ízülete érintett, azóta nem jelentkezik). A komondor viszont, ha már volt nagytestű kutyád és következetesen tudod nevelni, akkor nagyon jó választás. Amit megtanul kiskorában, azt betartja később is. Nagyon nagy lelke van és imádja a gyerekeket - nálam még a szomszéd gyerekeit is. Keveset eszik, a szőrét én minden tavasszal lenyírom, így nincs nagyon melege nyáron, de nincsenek különösebb igényei. Ha néha elviszem sétálni, megkapja a napi simogatást, meg néha egy kis játékot akkor boldog.

A moszkvai őrkutya mint fajta tulajdonsága az, hogy bizalmatlan, nem szereti, ha mások simogatják és nem barátkozik idegenekkel. Részben ezért is választottuk, mert a komondorjaink imádják az embereket és akiket beengedünk, vagy akikkel séta közben az utcán találkozunk, azokhoz nagyon kedvesek - ez egyébként a nevelés hatása (a családban szinte mindig volt komondor, már a Nagyanyám is azt tartott). Bemenni meg még senki nem mert mellettük. Sajnos a moszkvai már kölyök korától tart az emberektől, kezdetben hátrált, húzott, menekült, s a számára idegen tárgyaktól is tartott. Kicsit idősebb volt, amikor elhoztuk a tenyésztőtől, kb. 3 hónapos és szerintem csak a kennelben tartották, nem találkozott emberekkel, nem lett időben szocializálva a gyerekekhez, stb. Vittük kutyaóvodába, iskolába, de nem volt az igazi, nincsenek felkészülve a "gyáva" kutyákra... Mára már sokat változott, lehet, hogy segített az első tüzelés, (meg akarom várni a másodikat és akkor ivartalaníttatom), de rengeteget kellett vele nyűglődni, amíg megszokott bizonyos szituációkat. Az a gond, hogy egy félénk nagy testű kutya veszélyes, hiszen ha rosszul méri fel a helyzetet és félelmében támadni kezd, akkor nagyon nagy baj lehet, úgyhogy észnél kell lenni vele. Ehhez képest egy akármennyire is önfejű, de jó idegzetű, jól szocializált komondort rávenni valamire, amit nem akar, szinte gyerekjáték.

Persze, hogy az egyedet kell nézni, de eredetileg a fajtákat tulajdonságra (bizonyos tevékenységekre) tenyésztették ki, és ahogy írod, azért nagyobb valószínűsége van annak, hogy a fajtatiszta kutyák éppen ezekkel a tulajdonságokkal rendelkeznek. Én például nem láttam még olyan komondort, ami nem lett volna önfejű és makacs, s olyan terriert vagy tacskót se, amelyik ne ásta volna föl a kertet...Egyébként elég nehéz egy szőrgombócról megmondani, hogy milyen lesz felnőtt korára... Sajnos a mai tenyészetek elsősorban szép, kiállításra szelektált kutyákat tenyésztenek és nem figyelnek arra, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkeznek a kölykök...