Egy menhelyi kutyussal ismerkedtem. Nem nagyon nyitott felénk, azért barátkozott, nyalogatott meg ilyenek, de inkább más dolgok érdekelték (szagok, hangok) amíg kint voltunk. Most ez lehet az a jel is, hogy nem tetszettünk neki?

Szia!

Nem hiszem, hogy nem tetszettetek neki. Figyelj, ő egy menhelyi kutya, ki tudja milyen dolgokat élt át azelőtt, hogy a menhelyre került volna. A menhelyen sem volt egy fix gazdája, aki mindig csak vele foglalkozott, akihez kötődhetett volna. Valószínűleg a világból sem látott sok mindent, azért érdekelték a hangok, szagok, mert a sok inger hirtelen érte és mindenre odaakart figyelni, majdnem biztos, hogy minden teljesen új még neki. Azért nem igazán foglalkozott veletek, mert nincs egy olyan stabil, emberek iránti bizalma/kötődése, mint egy nem menhelyes kutyának. Ráadásul 7 hónapos, azaz most kamaszodik, most lesz vele a legnehezebb, és mivel vadászkutya keverékről van szó, a hangok, szagok, amúgy is nagyon érdekelnék, pláne így, hogy minden új neki. Ha örökbe szeretnétek fogadni, és meg is teszitek, akkor kelleni fog neki egy kis idő, hogy megszokjon, elfogadjon titeket és a bizalmába férkőzzetek. De ha ez sikerül, akkor nagyon-nagyon megfog hálálni nektek mindent, és jó kutya lesz belőle. Ha tanácstalanok vagytok valamiben, akkor én azt tudnám ajánlani, hogy menjetek el Kutyaiskolába. Nagyon jó program, és ha jó helyre mentek akkor rengeteg mindent tanulhattok.

Elsőre nem keltettétek fel a figyelmét. 7 hónapos korban meg eleve normális szerintem, ha minden marhaság érdekli az embereken kívül.

Amikor én menten a gyepire kutyáért, több ilyen kutyus is volt, odajött, megnézett, aztán elment szaglászni vagy visszaült a vackába... Én olyat hoztam el, ami már első pillanattól fogva érdeklődött és lelkes volt, de mégsem az a mindjárt felrobbanó energiabomba :)

'Marhaság az embereken kívül'... Hmm, ez nézőpont kérdése, hogy mi a marhaság.

Különben nem, egyáltalán nem tragédia, ez általános jelenség menhelyi kutyáknál, akik nagy ritkán szabadulnak ki a kenneljükből. Ettől függetlenül, én is olyan kutyát választanék, aki első látásra szerelem. Ha ő igen, akkor szuper.

Mi járunk havonta a menhelyre, és nagyon sokféle kutya van. Van, amelyik úgy tombol, ugrál, ugat, csak hogy észrevegyük. És van, amelyik "lemondott" a szép életről, és csak úgy van magának. De ha kiviszem sétálni, messze a menhelytől és kutyaugatástól, teljesen más oldalát ismerem meg, pedig ugye akkor találkozunk először. Tehát lehet csak stresszben van, azért nem foglalkozik veletek nagyon. Vagy lehet, hogy sok ember odament már hozzá, egy-egy simi, és mentek is tovább, egy másik kutyát választva. Gondolhatod, milyen érzés lehet neki ez a dolog..Nem szabad emiatt elbizonytalanodni, ha úgy érzed, hogy ő kell neked, hidd el, nem fogod megbánni. :)

Egyszer egyébként kivittem egy 3 lábú kutyát, aki eléggé lehangolt volt. Én nem foglalkoztam (különösképpen!) azzal, hogy 3 lába van, ugyanúgy beszéltem hozzá, mint más kutyához. Így szaladni ritkán látni 3 lábú kutyát, mint ahogy a séta végére feloldódott :) (van elkerített rész a közelben, ahol lehet futtatni őket)