Ha kifejezetten sötét kutyatulajdonossal találkoztok, megpróbáltok hatni rá, vagy hagyjátok?

Én is találkoztam már ilyennel, nem is egyszer.

Az én véleményem szerint teljesen felesleges beszélni a hasonló emberekkel. Annyira hülyék, hogy fel sem fogják mit mondasz. Nekik csak az tűnik fel, hogy kötekedsz vele. Az kéne még, hogy az elmebeteg fajtája rámeressze a kutyáját..

Én ilyenkor átmegyek az út/járda másik oldalára, minél messzebb az illetőtől. Rá se nézek, nem köszönök neki. Ilyen embernek minek?

Én általában megjegyzem valamilyen formában, hogy talán esetleg kutyasuliba kéne vinni, aztán ott hagyom, nem idegelem magam feleslegesen.

Az ilyenek amúgy általában nem is akarnak kutyát nevelni, csak azt hiszik. De valahol a tudatos gondolkodásuk alatt élvezik, hogy végre valaki kemény helyettük is, és amíg ez így van, eleve kudarcra van ítélve a dolog.

Ha látom benne az akaratot, akkor ügyesen elejtek pár információ morzsát. Ha meg ráadásul tálcán kínálja a lehetőséget azzal, hogy maga mondja, mi a probléma a kutyával (pl, hogy húz, mint az állat), akkor mondom, hogy igen, nekem is ez volt a problémám, de sikerült lenevelnem róla, itt látható is. Ha erre megkérdezi, hogy igen, és hogy? Akkor már fel lettem hatalmazva a tanácsadásra.

Nem kell erőszakolni a tudásodat ezután se, mert az ellenállást vált ki. Simogatni kicsit az egóját, milyen szép a kutya, mennyire megérné vele foglalkozni, milyen ügyesen meg tudja fogni, még ha vad is. Előkapni egy videót az okostelóról, amin ugyanolyan fajtájú kutya full engedelmesen dolgozik.

Nekem megéri a környezetemben lévő kutyások okítása, pláne ha esélyt látok rá, hogy egyszer veszélyes lesz rám vagy a kutyáimra.

Nekem sem ismeretlen ez a fajta ember, de úgy vettem észre, hogy van a kategórián belül egy külön csoport: akik "magyarok vagyunk, magyar fajtát tartunk". Fogalma nincs a kutyákról, a fajta -- és persze az egyed -- természetéről, bánni nem tud vele, de ő hű mekkora magyar, hogy magyar fajtát tart, és "ezzel is támogatja a magyar fajtákat".

A példák több mint elkeserítőek: kicsi panelban tartott magyar vizsla minimális mozgatással, az állat szó szerint megőrült, kezelhetetlen lett. Mindenkinek nekitámadó erdélyi kopó, közben gazdi röhög. Egy udvar, benne drótszőrű magyar vizsla és pumi, mindkettő kan (nem ivartalanítva), 0 mozgatás, 0 foglalkozás, 0 séta, az udvar pedig hiába lenne viszonylag tágas, a nagy része virág, meg gyerekmedence meg ilyenek, és a kutyáknak le van kerítve villanypásztorral egy kb. tágasabb szobányi terület. Kutyák állandóan marakodnak. Mikor egyszer óvatosan rákérdeztem, hogy miért nem foglalkoznak velük, a válasz: "De hát olyan pofonokat kapnak, mégsem tanulják meg!" Megoldás: az egyik kutyát, a pumit kivágták a fenébe.

Ja, és ugyanezek az emberek, amikor elmesélem, hogy nekünk is magyar vizslánk van, vadászatra -- tehát munkára -- tartjuk, reggel korán kiengedjük, foglalkozunk vele (játék, tanítás), délelőtt foglalkozunk vele, délben foglalkozunk vele, délután foglalkozunk vele, estefelé minimum 2 és fél, de van, hogy 4 órás séta az erdőben, tavasztól őszig napi úsztatással, reakció: "El van kényeztetve!" Meg "minek sétáltatom a kutyát, nincs dolgom?" Azt persze irigylik, ahogy dolgozik, meg hogy "milyen okos", de az emögött lévő munka, az már úgy nem.

Reménytelen a helyzet...

Én már hagyom általában, mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy úgyis én vagyok a hülye (szerinte).

Tudod, aki primitív, annak nem lehet elmagyarázni, hogy ő primitív, mert pont emiatt nem fogja megérteni.

Egyszerűen bizonyos emberek felfogóképessége nem elég ahhoz, hogy érdemben lehessen velük kommunikálni.

Ezért (is) kötném feltételekhez az állattartást.

Az itt a probléma, hogy nem azt kell elmagyaráznod az illetőnek, hogy ő primitív. Ez alapból egy elég primitív hozzáállás, ezért van sikertelenségre ítélve.

Aki nem tud bánni az emberekkel, az ne erőltesse. Egyébként ez a baj egy csomó kutyaiskolában is, hogy az oktatók az emberhez nem értenek, csak a kutyához - ez jó egy "bentlakásos" iskolában, de csak ott.