Mi véleményetek a Shar pei-ről?

Magánakvaló, visszafogott és csendes. Több shar pei-tulajjal beszélgettem, egyikük sem panaszkodott, hogy kezelhetetlen lenne a kutyája. Egyszerűen betonfejű, iszonyatosan makacs és bizony kőkemény természetük van...

Herélt, akkor még kis vacak amstaffom egyszer próbált meg ledominálni egy felnőtt shar pei szukát. Mire én tilthattam volna a kutyámat, a gyűröttarcú egy pillanat alatt maga alá nyomta és leszorította az enyémet. Nem találkoztam még más kutyának behódoló, alamuszi sharral. Eszméletlen kutyák, szívósak, bátrak és szerintem csodaszépek. :)

Hát tényleg nem túl barátkozós fajta,viszont idővel feloldódik és jókat lehet velük játszani,de szépen bedurvulnak.

Ismerősöm sharpija eleinte félénk az emberekkel ha megakarom simogatni elhúzódik. Aztán ha elkezdek vele játszani akkor ugrál,futkorászik viszont annyira bedurvulnak,hogy játékból akkorát harapnak,hogy be lilul. Én pl bőr kabátban voltam kint a kertbe,pont játszottam a kutyával beszélgettem ismimmel,majd a kutya felugrik kb a vállamig (alacsony vagyok :D) és a karomat elkapja,játékból,nem támadásból,utána a lábam szárát csipkedte. Mondta ismim,hogy ez van mikor vki játszani kezd vele.Be durvul. Más kutyákkal is durván játszik.

Én tiszta lila,zöld foltos lettem tőle.

Ők már 25 éve kutyáznak,szóval nevelik meg minden,de ilyen. Néha olyan mintha a falnak beszélnél.

Amúgy vicces kutyák én csípem őket,bár külsőre nekem nem tetszenek,meg nem is tartanék.

Szemükkel,bőrükkel szokott gond lenni. De igazából minden fajtának vannak betegségei.

Jó tenyésztőtől kell venni akkor kevés az esély a betegségekre.

Beteges, szóval nagyon meg kell nézni, honnan veszi az ember. Ahány szaporítós shar peit ismerek, mindegyik törzsvendég az állatorvosnál, az ételallergia alap, a szeme körüli bőr műtése is általában, az emésztésük is hajlamos minden szartól megborulni, meg úgy általában szeretnek elkapni betegségeket... És sajnos csak szapissal találkozom, a legjobb eddig a "lehetett volna törzskönyve", az csak allergiás.

Nem kezelhetetlen éppen, de elég makacs és magának való, nehezen motiválható, szóval ember legyen a talpán, aki "kutyát" csinál belőle. Általában nincs oda meg vissza a simogatástól, inkább kicsit macskás jellemű: ha van kedve, oké, de ha nem, akkor fejre is állhatsz, akkor se fogja hagyni, hogy tutujgasd. Szóval ő ilyen mélyen, távolságtartóan ragaszkodik, kell hozzá olyan típusú gazda, aki ezt értékeli és szereti.

Kis vaksi bamba ló..asz. Szerintem. Amikor a húgomnak volt shar pei kanja, nekem mudi kanom, mindkettő fiatal kutya volt. Játszottak, nyúzták egymást, de szegény shar pei-t komolyan megsajnáltam néha. Annyira lomha volt a mudihoz képest, kis vaksi, alig lát ki a ráncai közül...

Amúgy egy bűbáj, bújós, szeretetre méltó kutya. Én csak vigyáztam rá néha, de egyszer biztos lesz shar pei-em. Tuti.

Kaja után meg kell törölni/mosni a pofáját, mert a kajamaradéktól csúnya pattanásos lesz, és vizes sem maradhat.

Az biztos, hogy kemény fejű kutya. Volt, hogy kiszökött, húgom és párja utánamentek. A kutya úgy ment el mellettük az utcán, mintha nem is ismerné őket....az én mudimnál ez elképzelhetetlen lenne például.

Határozott, következetes nevelés kell(ene) neki minden gazdától. és akkor nincsen probléma.

Iszonyatosan nagy az alvásigénye .). Ha a húgom éjszakából jött haza, addig aludt mellette a kutya, amíg a húgom fel nem ébredt....csak horkolt és horkolt az a kutya, komolyan :)