Jutalom falat nélkül mért nem csinál meg semmit?

Ma már a legtöbb kutya családi kedvenc, nem munkatárs. Aki házi kedvencet szeretne, nem fog venni vadászvizslát vagy olyan huskyt, amelynek egy szánkó látványától felpörög a vére.

Egyébként ha már szánhúzók: mindent használnak kemény versenyekre és munkára, csak tenyésztett díszhuskyt nem. :) Akit te a kiállításon, pompás szőrrel látsz, azok nagy része képen sem látott szánt.

Ismerek skót juhász-tenyésztőt, aki sorra nyeri a versenyeket a csodaszép kutyáival. Az ebzetek a fajta minden külső adottságával rendelkeznek, csak épp amikor birkák közé vitték őket, leültek a legelő közepén és néztek hülyén a gazdira, hogy mi a rossebet kell csinálni. :) Mégis minden versenyen tarolnak azok a kutyák, mert kedvencnek tartják, nem munkára.

Vagy munka, vagy küllem. A kettő együtt nehezen megy.

A kiállításon megjelenő szánhúzók sajnálatos példa. Azok nem szánhúzók, hanem szánhúzó jellegű díszkutyák. Ezzel tisztában vannak a tenyésztők is. Viszont a szánhúzók egyik tulajdonságából még a kiállításokon sem engednek, ez pedig a végtelenül barátságosság. Ha még megpróbálna is összekapni más kutyákkal, nem a csak a versenyből, az egész verseny helyszínéről kitiltják a kutyát. Ettől persze nem lesz szánhúzó.

A legismertebb szánhúzó, ami csakis szánhúzásra van teremtve, nem fertőzték meg az európai ízléstelen cuki mánia, az alaszkai husky. Ez annyira kiváló fajta, hogy a tenyésztőit még az sem érdekli, hogy egyáltalán az európaiak meghatározzák. Keverékként van számon tartva, az indiánkutyák leszármazottjai, sokat közülük fel se lehet ismerni. Viszont jellemük meghatározó. Nyugodt, gyorsan, és könnyen tanul és végtelen munkakedve van.

Egy ilyen érmes kutya értéke jóval a kiállításokon díjat nyert kutyák értéke felett jár. Egy európai pedig általában csak álmodhat róla, hogy valaha is szert tegyen egy ilyen kutyára.