Miért mindig minket találnak meg?

Hát épp ezaz, nekem nyugodt a lelkiismeretem, de ugyanakkor igaza van nekik is... Simán el tudnánk beszélgetni róla, hogy pl. ha az én kutyusom kakija mellett van egy másik is azt is fölszedem, ha belefér, de ott a gond, hogy tényleg rengetegen nem szedik föl. :( Ettől én is legalább annyira el vagyok kenődve, mint ők. Engem is zavar ez a látvány, nem csak őket, akik kutyátlanok.

De ők csak kiabálnak, és leborjúzzák az óriás uszkárom, a skót juhászunkat, a labinkat meg a foxinkat. :D "Idehozzák ezeket a nagy bórjúkat (a labira még elmegy,tényleg elég termetes darab), és telesz@rják az előkertemet!" :D Már kezd ez mindennapos lenni, és bármilyen vicces is, iszonyat fárasztó.

Többnyire ott hagyom őket, de hát még percekig ordibálnak utánunk. :S Tegnap egyikünknél még kakis zacsi is volt, de nem jutott el tudatukig a látvány. :(

Ja és a legrosszabb, hogy azt mondta a nő, hogy telerakja ezt a részt mérgezett kajával, ha még egyszer meglát minket. :..( A mi kutyáink megtanulták már, hogy semmit sem szabad fölszedni a földről, kaját kiváltképp, de egy csomó "kukázós" kutyánk van. Már így is volt egy kutyus januárban, amelyiket megmérgeztek, és meghalt.

Nagyon félek, hogy egyre gyakoribbak lesznek az ilyen esetek... Lehet tenni ellene valamit egyáltalán?!