Beleharaptál a kutyád fülébe?

Nekem nem volt rá szükség. Gondolom olyan szempontból kérdezted, hogy alkalmaztuk-e ezt annak érdekében, hogy engem ismerjen el falkavezérnek. Nálunk a falkavezérséggel nem volt baj.

Viszont kölyök korában haraptam bele kicsit a fülébe, nyakába hogy érezze fáj az ha harap. Illetve feljajdultam, hogy tudja nem szabad annyira harapnia. Hatásos volt. Általában kisgyerekeknél is szokták ezt alkalmazni :)

A kutyán nem, az elfogadott falkavezérnek, még sohasem szegült szembe velem.

A macskán ellenben kipróbáltam, hátha nála is bejön a trükk...nos, nem. :)

Remélem ez a Fennel biblia őrület is elmúlik egyszer. Vannak benne okos dolgok, de ha valaki mondjuk az előszót is elolvassa, ott leírja, hogy elsősorban problémás kutyákra fejlesztette ki.

Van még igen sok módszer, amivel a kutyát neveled, a könyvben csak néhány ötletet ír le. (Hülye is lenne minden trükköt kiadni, elvesztené a munkáját.)

Hogy egy kutyánál Te vagy a főnök, nem egy nap kell elmondani neki, aztán egy életre szól. Naponta meg kell erősíteni benne, hogy bármikor bármit megtehetsz. Ha úgy érzi, hogy lehet lazítani, azonnal ki fogja használni az alkalmat. Főleg azok a kutyák, akik nem gyárilag szolgalelkűek. És hiába tudja, hogy nem szabad az asztalról elemelni a kaját, mikor isteni illata van a grillcsirkének, nehéz ellenállni. Ilyenkor egyszeri alkalommal igenis meg lehet erősíteni egy hirtelen odaharapással, hogy kutyául megértse, hogy a főnök ezt nem helyesli. Több kutya társaságában - falkában - sincs ez másképpen. Akinek több kutyája van együtt, annak van alkalma megfigyelni, hogy a főnök a legkisebb próbálkozást morgással vagy fogcsattogtatással jutalmazza, hogy még véletlenül se merüljön fel az alatta állóban, hogy bármilyen apróságot megengedhet vele szemben.

A kutyáink nem tanulnak meg emberül, de mi könnyen megtanulhatunk kutyául, csak alaposan meg kell figyelni őket.