Miért nem hallgat rám a kutyám?

Így az írásból ítélve azt, hogy nagyon ráfókuszáltál a konkrét technikára, és nem látod a lényeget :) Illetve hogy nincs eszközöd az akaratérvényesítésre, csak "hátulról" próbálod megoldani a problémát.

Vidd el egy jó kutyasuliba, vagy hívj házhoz kiképzőt, segítenek megoldani a problémáidat :)

"Elolvastam sok könyvet, de Jan Fennel módszere volt a legszimpatikusabb."

Csak tudd, hogy magyarul nagyon kevés a tényleg jó szakirodalom. Olyan, ami problémamegoldással foglalkozik, végképp. Karen Pryor Ne lődd le a kutyát! c. könyve pl. jó, de elméleti és annyira átfogó, hogy nem csak kutyát, macskát, de férjet és koleszos lakótársat is lehet vele nevelni :)

Annak köszönhetően, hogy nagyon kevés jó kutyás könyv jelent meg magyarul, rengeteg hasznos információ a menhelyes és mentett kutyákról sem elérhető. Így többek között az az információ sem, hogy az örökbefogadott kutyáknál is van egy beszokási periódus, amit a szakemberek 2-8 hét köré lőnek be, de természetesen ez nem szentírás Ez az időszak olyan kb. mint a friss házasoknál a mézeshetek: amikor még nem pukiznak egymás előtt, az asszonyka a legfinomabb kajáit főzi, a férj munka után rögtön hazamegy stb. A kutyák is hasonlóképpen élik ezt meg: valaki rögtön bohóc (sőt, hülyébb is, mint a normál állapot), valakinek idő kell amíg oldódik. A jó hír az, hogy nyugi, nem te rontottad el a kutyát, ez egy természetes folyamat :) A rossz hír az, hogy neked kell róla lenevelned, újra tisztázni vele a szabályokat stb.

Jan Fennel Kutyapszichológia könyvének egyetlen egy hibája van, de ha megnézed, te is leírtad: "szívélyes köteléképítés". Akárhogy is nézzük, ez egy köteléképítő könyv, nem kutyanevelő. Szóval attól, hogy rituálisan beleeszel Morzsika táljába, még nem fogja tudni, hogy ha azt mondod, hogy "kérem", adja oda a gumicsontot, ha előtte nem tanítottad meg rá.

Hogy még rosszabb legyen a helyzet, te látod (meg majd a kiképző), hogy milyen személyiségű a kutyád és hogy lehet vele a legkönnyebben tisztázni a dolgot. Nekem pl. egy nagyon visszafogott, bocs-hogy-élek típusú mentettkém van, vele nem szabad ám kiabálni. Neki annyi is elég, ha nem jutalmazom le, amit csinál. Pl. csendben lerakom az ágyról és azt jutalmazom, amikor ül az ágy lábánál és szépen néz, ha akar tőlem valamit. De nyilván egy kekec, pofátlan kutya, kiröhögne. Ilyenkor lehet pl. orrba nyomni, mennydörgős istennyila tekintettel nézni, kilátásba helyezni a kutya kettétépését, vagy elfogyasztását vacsorára, evőpálcikákkal, édes-savanyú mártásban stb.

A sokadik probléma, hogy én nem bízom az emberekben. Úgyhogy nem vagyok 100%-ig meggyőződve, hogy:

- helyesen olvasod a kutyád testbeszédét (ismerek olyat, aki egészen kicsi kora óta kutyák között volt, mégsem ismeri föl, hogy a mentvénye pattanásig van feszülve és az életét félti)

- megfelelően kommunikálsz a kutyával

- eleget mozog (ha problémás a séta, akkor végképp, mert a gazdinak elege van, megunja, nem égeti magát, inkább hazamennek)

Egy kiképző mindenképp nézzen rátok, mert ő percek alatt felméri azt, ami több hónap levelezés után sem derül ki.

Addig is, ha tudsz angolul: Leslie McDevitt Control Unleashed c. könyve kéne neked, az problémamegoldós (ha én megtaláltam neten, neked is menni fog). Ha nem, ezen a blogon találsz témába vágó cikkeket: [link]