Ma voltunk a postán és a sarkon láttam egy kistestű kutyát aki sántít a jobb első lábára. Mondtam Anyának hogy vigyük el az állatorvoshoz hogy nézze meg hogy van e csippje?

Nem cselekedtetek jól. Anyukád egy szívtelen ember, az a kutya segítségre szorul.

Nem tettétek jó. Neked volt igazad, el kellett volna chippet olvasni.

Ugye fogtok vissza menni érte kicsilány, anyád csak kegyesen közölte, hogy lesz,rja, de úgy látszik nem sikerült felfogni, szóval most akkor én mondom neked nyersen: lesz.rja mivan a kutyával. Ez van, a világ kegyetlen.

Mi is juttatunk vissza kutyát a gazdájához. Fárasztó nap végén az utolsó kutyasétán jött szembe a jószág ijedten. Úgyhogy lett egy plusz 4 órás feladatunk, jó pár telefon, rohangálás este 10 után chipolvasóért, stb., de hajnali 1 körül már jöttek is érte, patkányt kergetve jutott el hozzánk. Ha otthagytuk volna akkor a mai napig rosszul érezném magam pedig nem volt sérült. Igen, rengeteg idő és rengeteg energia volt és a hátam közepére se kívántam a dolgot de akkor sem hagytam annyiban amíg vissza nem került a kutya. De én ilyen vagyok, anyukád nyilván nem, az enyém is úgy reagált mikor meséltem neki a sztorit hogy jaj megint mi ez a hülyeség??? Van aki ilyen, van aki olyan.

Hogy tettek volna jól? Mi rá a garancia hogy a gazda rátalál szerencsetlenre? Nem tudom feltűnt e, de vannak elveszett kutyás plakátok. Szerinted ha valaki keresi a kutyát, csak úgy rabukkan? Anyádnak nincs lelke. Ezt úgy mondom, hogy az enyém is pont ilyen.