Miért jobb egy teljesen ismeretlen eredetű keverék, mint egy szaporítótól vett fajtatiszta?

A válasz írója 92%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 16:19

Természetesen tudoma történetet, láttam a filmeket is, és ez tényleg borzasztó. Csak az a kérdésem, hogy mi a garancia arra, hogy egy tenyésztőnél nincs valahol elrejtve egy ugyanilyen borzalom egy másik udvarban, úgy, hogy közben van egy szemlézett versenyeztetett párja, akiket mutogat amúgy. Pont a bulldognál lehet ilyeneket hallani, hogy a versenyző kutyájának az életét és szépségét nem akarja kockáztatni, mert ugye nem tud szülni, császározni kell, bele is halhat. Ehelyett rejteget valahol egy másik szukát, aki valójában szüli a kutyababákat, az orvos meg némi plusz pénzért úgy állítja ki a törzskönyvet, mintha a győztes lenne a mama.

A tenyésztőkről is rengeteg borzalmat lehet hallani, de szerintem az ember meg tudja ítélni hogy ha elmegy mondjuk egy családhoz, akik láthatóan gondos emberek, született kiskutyájuk, mert szeretnének majd a saját kedvenc véréből kutyát választani,ha egyszer elmegy, vagy ilyesmi. Némi emberismerettel, köldök-fül-szem ellenőrzéssel szerintem lehet jó kutyát találni olyan helyen is, ahol a kutyák nem versenyeznek, de gondozva, jól táplálva, képezve, és szeretve vannak.

dehogy ítélek meg, nemhogy mindenkit, de senkit sem, nem szeretek ítélkezni. Gondolkodom, és megosztom veletek. Tényleg szörnyű dolgokat hallani tenyésztőkről is, ezért van ilyen ambivalens érzésem, hogy nekem valahogy az kevésbé garancia, hogy valaki hány kutyát versenyeztet, hány díjnyertese volt, stb, mint az, hogy ha egy meleg családi környezetben találok kutyát. Van kutyám, nem akarok venni most, úgyhogy nem erről van szó, csak arról, hogy nekem ÉRZÉSRE a tenyésztés is olyan gyártásnak tűnik. Aki négy öt kutyával külföldre jár versenyezni, és évi két almot csinál, az valahogy sokkal iparibbnak tűnik, mint valaki, aki egyetlen egyszer, egy alom kiskutyát szeretne nagy gonddal felnevelni.

Eszem ágában nincs ítélkezni, de még vitatkozni sem, csak filozofálok, és megosztom veletek, mert néha az az érzésem, hogy túlságosan feketén/fehéren látják itt a dolgokat az emberek, pedig mindig mindenben van átmenet.