Orokbefogadott bobtail szuka allandoan kovet, hogyan szoktassam le errol?

Követem.

Sajnos vagy nem sajnos nálunk is ez van.

Ég és föld ahogy mi bánunk vele és ahogy az előző gazdi, gondolom ezért fél, hogy eltünök.

8 hónapja van nálunk, kicsit jobb már. De nekem az egyik gyerkőc ian fojton a popomban van, tehát még vagyok áldva. Türelem es sok sok szeretgetés :)

Az én menhelyi kutyusom is ilyen!

Ha elmegyek valahova, megőrül, egyszerűen nem bírja ki ha nem lát. Néha engem is bosszant, hogy levakarhatatlan, de ilyenkor mindig arra gondolok hogy mennyire szeretem őt, úgy ahogy van, és ő is imád engem. Meg arra, hogy mivel "úgy" bántak vele eddigi életében, ezért mekkora öröm lehet a számára hogy végre érzi a gazdi szeretetét, és nem akarja azt elveszíteni, ezért úgy érzi, követnie kell mindenhová. ÉS szerintem igazán csodálatra méltó, hogy annyi rossz élmény után is így képesek megbízni egy emberben, emiatt én egyszerűen úgy érzem, hogy nem okozhatok neki csalódást avval, hogy elzavarom magamtól, hiszen én vagyok a mindene. Ő így fejezi ki a szeretetét és ragaszkodását, és szerintem ezt lelketlenség lenne visszautasítani, ill. megpróbálni leszoktatni róla.

Hasonlóan jártam. Nálam nyaralás miatt volt egy 3 éves kutyus, akit akkor láttam először, amikor elhoztam (barátnőm rokonáé). A kutyát még soha nem adták "kölcsönbe", és az első perctől kezdve nagyon ragaszkodott hozzám. WC-re menésnél leült az ajtó elé, és 10 másodperc után nyüszögött (fürdés alatt bent volt a fürdőben), kb 1 métert nem volt hajlandó tőlem eltávolodni az 1 hét alatt (kivétel labdázás). Nem zavart, de 4 hónap után már biztos idegesített volna.

Szerintem beszélj szakemberrel, mert ez hosszabb távon sok gondot okozhat és erősen túlzás.

De szerencsés vagy. Az én kutyám szerintem azt sem venné észre, ha örökre eltűnnék. Még ha kimegyek a kertbe, odajön, és már megy is arrébb. Nem követ otthon egyáltalán. Sétánál, igen, ha el van engedve, akkor is figyel, merre megyek, és jön utánam, de ott sincs a nyomomban, elfut 10-15 méterre is, leáll, szaglászik.... én örülnék, ha követne.

Nekem nagyon tetszik, mikor egy kutya állandóan láb mellett megy, el nem mozdul a gazdája mellől.

#5: A te kutyusod biztonságban érzi magát és természetesnek veszi, hogy mindig ott vagy, nem érzi szükségét, hogy folyamatosan ellenőrizze.

A kérdezőé örökbe lett fogadva és biztos megviselte.

A kölcsön kutyusom meg valszeg azt hitte, kidobták 3 év után a gazdái, és félt, hogy én is.

A #4 voltam.

Örökbefogadott német juhászom ugyanilyen volt az elején. Mindenhova követett, ha nem jöhetett be a házba, akkor beült az ablakba, ami egy 30 kg-s kutyánál elég vicces. Ha elmentünk otthonról, szökni próbált és nem volt olyan kerítés, amit ne tudott volna átugrani.

Megoldás: határokat szabni és sokat foglalkozni vele. Megértetni vele, hogy nem jöhet utánad x, y és z helységekbe, de attól még nagyon szereted és máskor azért játszotok sokat. Határozd meg te, hogy mikor foglalkozol vele, ne hagyd, hogy követelje. A párod legyen határozottabb vele, tudassa vele, hogy ő is főnök, ha elviszi mellőled, akkor laza pórázon menjen vele. A szabályok, a rendszeresség meg a sok foglalkozás biztonságot nyújt neki és emiatt rá fog jönni, hogy nem kell mindenhova követnie, nem hagyod el.