Miért nem jó étel a kutyának az emberei ételmaradék?

Azért nem jó neki az emberi maradék, amiért neked sem jó a kutyatáp. Más faj, más igények.

Amúgy meg ez népmese, hogy a kutyák mindig maradékot ettek. Illetve amikor a farkasok az emberhez csapódtak, akkor persze, azt kaptak, de akkor mi sem fűszeres, zsíros, sült-főtt ételt ettünk még, tehát a farkasok is a saját étrendjüknek megfelelő maradékot kaptak tőlünk. Amikor pedig elkezdtük a kutyákat szelektálni egy-egy feladatra, lett kutyatenyésztés, akkor a dolgozó kutyák ugyanúgy nekik való ételt kaptak, mint a többi állat a ház körül. A csirke sem maradékot eszik, a tehén se, a nyúl se, és a kutya se. Az optimális teljesítményhez optimális étrend szükséges, és ezt az emberek mindig tudták.

Persze falun, ahol csak riasztónak tartják lánc végén a kutyát, és nem érdekli őket, hogy hogy érzi magát, vagy meddig él, mert a Mari néni Lizája úgyis ellik évente két almot, jut mindenkinek új kutya, ott nyilván szarnak bele abba, hogy mit eszik, de szerintem nem ez a követendő irányvonal egy társállatként tartott kutya esetében a XXI. században.

Hát ez kutyatartási kultúra kérdése, majd változik a dolog, remélem :)

Egyébként a legigénytelenebbnek titulált nyájőrző kutyákat sem maradékkal etetik, nem is lehetne annyi maradékot termelni, hogy egy falka 50 kilós kutya minden nap jól lakjon vele. Persze ők sem színhúst kapnak (csak ha fognak maguknak valamit), hanem tejsavót meg ilyeneket, de ugyanúgy foglalkoznak az etetésükkel, mint minden más állatéval, átgondolt étrendjük van, megkapják a szükséges tápanyagokat, nem csak tessék-lássék dobálnak valamit eléjük.

Ha a papa nem hobbiból vadászna, hanem megélhetésért, és munkaeszköz lenne neki a kutya, biztos ő is jobban odafigyelne. Vagy ha tudná, hogy mit számít valójában az etetés, és hány évet adhat a kutya életéhez, mennyit javíthat az életminőségén idősebb korban. Nem mindegy, hogy 10 évesen kezd el lerobbanni a kutya, és az utolsó éveit fájdalmas mozgással és napi egy marék gyógyszerrel éli le, vagy még 14 évesen is vidáman közlekedik a saját lábán, és csak megelőzésként szed ezt-azt. Nyilván egyiket sem garantálja az etetés, de sokat tud számítani. Végtére is a kutya szervezete csak abból tud dolgozni, amit megeszik.

Nálunk pl. gyomorproblémák esetén kifejezetten javasolta a doki a házitápot. De nem mindegy, hogy mit adsz neki, és másképp kell elkészíteni, mint az emberi kosztot, szóval lényegében külön kellett volna főzni neki... :) Pl. húsnak nem mindegy, melyik részét kapja, mert a csirkecsont például szilánkosra törik, könnyen felsértheti a torkát. Ezért szoktak pl nyakat főzni a kutyának, ahol házikoszttal etetik, és azt is jobban szétfőzve, mint ahogy magadnak tennéd a levesbe. Itt is másfajta húsoknál is fontos, hogy nem fűszerezel úgy, mint magadnak tennéd.

Nekünk a fent említett esetben rizst javasolt a doki. Azonban a kutya szervezete kevésbé tudja feldolgozni a keményítőt, mint a tiéd, ezért azt is pépesre kellett főzni, hogy neki jó legyen. Tészta ugyanez.

Lényegében nekünk pl. nem érte meg a házikoszt, mert szó szerint külön főztünk a kutyának. Szerencsére találtunk olyan (nem prémium) tápot, ami enyhítette azokat a gyomorgondokat, amik a kölyökként kapott prémiumtól kijöttek... Szóval nem minden kutya egyforma. De ettől még tény, hogy az emberi étel korlátozottan adható nekik. Ismerek olyat, aki naponta főz a kutyáinak, mert otthon van és megteheti, néha húsos tápot kapnak az íze miatt, de amúgy csak házi koszton élnek, és gyönyörű egészséges ebek, már egyik sem fiatal. Csak itt is tudni kell, hogy mit szabad és mit nem.