Az idősebb kutyám miért morog folyamatosan a másikra?
15 éves magyar vizsla kutyám van, és mellette egy 5 éves hiperaktív staffordshire.
Amikor a staff. idekerült akkor az idősebbik kutyám nem igazán tolerálta a kölyökkutyáktól várható "szemtelenkedést", így sokszor helyre lett téve a kölyök, részéről.
Aztán jött egy "békeidőszak", bár a vizsla sosem volt vevő az új társra, de elvoltak együtt.
Pár hónapja nagyon sokat romlott az idősebb kutya állapota, a látása már nagyon rossz, kezd megsüketülni is, és elkapott egy fertőzést is amibe majdnem belehalt.
A napjai mára csak abból állnak,hogy kibotorkál a napra, napozik kicsit, azt leszámítva a konyhában van a fekhelyén, alszik, kijár elvégezni a dolgát, eszik-iszik.
(a szükségleteit jelzi)
Nem ugat, nem morog senkire, viszont ha a staff esetleg betéved a konyhába akkor aztán... (ő kinti kutya, és nem sok keresnivalója van bent)
Viszont amint belép, bármilyen csöndesen, a vizsla rögtön morogni kezd, nem tudja hová nézzen, de felkapja a fejét, morgolódik, ha túl közel érzi a másik kutyát odakap neki.(vagy az ellenkező irányba, de belekap a levegőbe), és folyamatosan "túráztatja magát", amikor nem elég ideges akkor csak halkan morgolódik, de ha nagyon unja a másik kutya jelenlétét akkor erőteljesen, különféle magassággal/mélységgel, gyakran még "bele is fullad" a morgásba, és köhög, de aztán folytatja.
Érdekes,hogy amikor beteg lett akkor nem evett nem ivott, csak feküdt, de ugyan úgy morgott ha érezte a másik kutya közelségét.
válasza:Mert zavarja, idegesíti, tart tőle.
Hozzátenném, hogy a staff sem kintre való kutya, legalábbis télen.
válasza:"Pár hónapja nagyon sokat romlott az idősebb kutya állapota, a látása már nagyon rossz, kezd megsüketülni is, és elkapott egy fertőzést is amibe majdnem belehalt."
Megválaszoltad a saját kérdésedet: beteg, gyenge, romlanak az érzékszervei, akár fájhat is még valamije, semmi szüksége a pörgős, atom pofátlan staffodra.
A morgás ugyanis önkifejezés. Pontos hangszíntől függően azt fejezi ki, hogy "menj má' innen!" vagy "húzz anyádba, mer' különben...". Ezek már messzire vannak a "kellemetlenül érzem magam a jelenlétedben, kérlek szépen adj nekem több teret" kéréstől (amit az emberek általában fel se fognak, hogy a kutya testbeszéddel kommunikál a másik fél felé), viszont csak néhány lépés választja el a komoly balhétól: vicsorgás, fogcsattogtatás meg amit te is láttál: odakapás / csípés. Egy ilyet magasról leszarni, na, ahhoz már pofa kell!
Ugyan tanítsd már meg a staffodnak, hogy semmi gond, most nagy ívben elkerüljük / békén hagyjuk a vizsit! Elég egyértelműen nem érzi magát biztonságban a pörgős stafford mellett és biztos nem tesz jót a kisöregnek, hogy folyton stresszben van miatta. Ahogy te is tapasztaltad egy ilyen idős, nem túl egészséges kutya már nincs olyan helyzetben mentálisan, hogy hatékonyan helyre tudja tenni a másik kutyát, ilyenkor a gazdinak kell finoman irányítania őket.
válasza:Mondjuk ne engedd a közelébe se a staffid?
A vizsládnak van ezer baja, épp még csak a kis hülye hiányzik melléjük.
Érthető, eddig is csak megtürte a kisebbet, de most már védeni sem tudja magát hatákonyan, vagy helyre tenni a másikat.
Szeparál el a kicsitöl, már nincs semmi szüksége egy ekkora stresszre, amit érdemben kezelni sem tud.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!