Apukám kutyája meghalt. Hogy tudnánk őt megvígasztalni? Már gondoltunk egy új kutyára is

Szerintem az új kutya nem jó ötlet,pláne apukád beleegyezése nélkül.Teljesen megértem a helyzetet, én se bírom elképzelni az életet a kutyám nélkül.Egy nap nélküle(pl nyaralás..) is szörnyű. Részvétem.

Az viszont biztos,hogy az idő enyhíti a sebeket,most hagyd apukád gyászolni,utána gondolkozz azon,vajon egy új kutya jó ötlet lehet -e.

Aki családtagként tekint a kutyájára, macskájára az meggyászolja tisztességesen a halálát.

És ezen nem segít egy új kutyus, új cicus.

Én nem ajánlom h vigyetek neki egy másik kutyát.

Én sem ajánlok új kutyát, apukádnak kell éreznie, mikor készült fel egy új kutyára.

A gyász az gyász, akár emberről, akár állatról van szó. Ezen csak az idő segít.

Csatlakozom, több okból is rossz ötlet az új kutya!

Egy gyász időszaknak megvan a maga lefolyása, az élet néha fáj, de ez ezzel jár! Ezt át kell élni, meg kell élni, fel kell dolgozni!

Egy új kutya, hirtelen, rettentő önző, és kártékony lenne.

Ezzel nem lehet a gyász fájdalmát megszüntetni.

Viszont az új kutya mindig csak egy pótlék lenne, mindig csak az összehasonlítgatás menne, és ez semmi jóra nem vezet.

A kutyatartás amúgy is a kutyáról szól alapvetően, nem az emberről, hogy a kutya minden igényét kielégítse az embernek.

Az új kutyának fogalma se lenne róla, hogy ő csak egy pótlék, és nem értené, de egyértelműen érezné, hogy valami nincs rendben!

Majd akkor legyen új kutyája, ha szép emlékként tud visszagondolni arra amelyik meghalt, és el tudta engedni.

És az új kutyát magáért tudja majd szeretni, az ő tulajdonságaiért, és nem pótlékot lát benne, és nem a másikat keresi, nem hasonlítgat, stb...