Miért zavarja az embereket ha nem viselkedhetnek úgy a kutyáimmal mintha az övék lenne?

Engem inkább az zavar, ha nem kérdeznek meg és úgy nyúlkálnak hozzájuk.

De tanulságos a kérdésed, mert én is hajlamos vagyok rászólni a futtatón ismerősök kutyájára. Eddig még nem szólt senki, de lehet mégis zavarja? Mert akkor inkább én mondom meg neki, hogy nevelje meg a kutyáját, hogy ne ugráljon fel rám és ne cibálja ki a zsebemből a jutalomfalatot. csak ha a gazdája erre sz@rik, kénytelen vagyok én is megértetni a kutyával, hogy nem kérek a tolakodásából. A gazdák meg sokszor megsértődnek, ha felhívják a figyelmüket, azért mondjuk még sosem szóltak, mert rászóltam a kutyájukra, vagy két összeverekedett kutya közé odadobtam a kavicsos flakont. :D

De tényleg tanulságos és elgondolkodtató, ha téged zavar, lehet mást is. Minden nap tanul az ember. Azt már kitapasztaltam, hogy nevelési tanácsot csak akkor szabad adni, ha kérdezik, kérik... :D

Engem nem zavar, sőt, ha a társaságban kutya van, akkor mindig megkérdezem, mit tanul, mihez van szokva, nehogy elrontsak valamit. Persze ezt is csak azóta, hogy pórul jártam az egyik ismerősömmel, aki meglátogatta a családot, amikor nem voltam otthon. Ott volt a blökim is, és végig az asztalról etette, sőt az asztal mellett ülve felvette az ölébe, aztán meg a mellette lévő székbe tette és ott simogatta, holott én hónapok óta fáradságos munkával neveltem a kuttyot, hogy az asztalnál ne viselkedjen izgatottan, ne mászkáljon a lábunk alatt, hanem ő is megkapja a maga adagját, stb.

Több hónapos munkámat kihajíthattam az ablakon, mert ő egész este csucsujgatta a kutyám. Mikor hazajöttem, és észrevettem, szóvá tettem, de nem igazán vett komolyan. persze blöki azóta vissza lett szoktatva a rendre, de azóta ritka nagy taplóságnak tartom, ha valaki kérdezés nélkül foglalkozik a kutyámmal.

Szerintem alap, hogy megkérdezed mindenről, szabad-e azt a kutyának, milyen vezényszavakat ismer, milyen formában (hogy ne mondd neki máshogy), stb.

Én anno amikor megvettem a kutyámat, elhatároztam, hogy nem cseszem el a nevelését, semmilyen téren:D Ehhez a szocializáció is hozzátartozott, úgyhogy ha például sétáltunk, simán megengedtem, hogy megsimogassák, annak is, aki nem kérdezte meg. Úgy gondolom, hogy jót tesz egy kutyának, ha nem csak ismerős emberekkel, hanem idegenekkel is megismerkedik, hozzájuk szokik. Játszani nem nagyon szoktak vele idegenek, parancsolgatni meg végképp, úgyhogy ilyen helyzetben még nem voltam:) De ha például bejött valaki az udvarba, rögtön azzal kezdtem, hogy ha ugrál, akkor nyugodtan szóljon rá, ültesse le, és ha szót fogad akkor dicsérje meg, hogy megtanulja mi a helyes. Simogatni még most is szokták, mondjuk általában az én kutyám megy oda másokhoz, imádja, ha törődnek vele(vizsla-labi keverék...:)

De figyelj, én megértelek, és ha neked nem tettszik, nyugodtan mondd meg az illetőnek. Csak ne légy durva velük:) Tudod tapasztalataim szerint az emberek általában nem azon sérülnek be, hogy mit mondasz nekik, hanem hogy hogy:)