1970-90-es években megszokott volt maradékkal etetni a kutyákat illetve az, hogy a kutya mindenhova elkísérte a gazdit póráz nélkül?

Régen is nagyon széles skálán mozgott hogy ki hogy áll a kutyákhoz. Valahol láncon volt az udvar végében, moslékon élt, ha bedilizett emiatt és megharapott valakit akkor pedig ott helyben le is lőtték. A másik végletként ott voltak a megbecsült munkakutyák, vadászok, pásztorok, juhászok mellett. A rövid szőrű vizsla a gazdájával volt bent a házban.

Akkoriban a gondolkodás más volt, többnyire a haszna miatt tartották a kutyákat, míg ma ez már ritka, és hobbiból vannak velünk.

A póráz a kutya és körülöttünk élők biztonságát és nyugalmát szolgálja. Nem mindenki tudja tökéletesen megtanítani a láb melletti sétát és behívást. Régen autó sem volt annyi, ma viszont elütik, ellopják, megkínozzák őket nagy eséllyel ha kiszöknek.

A drága kutyatáp pedig nem kötelező, de ha kicsit is becsüljük a kutyánkat, és szeretnénk ha egészségesen minél tovább élne, akkor szerintem alap, hogy ne szeméttel etessük. A kutyatartás nem olcsó, és időigényes. De senkinek sem tartanak pisztolyt a fejéhez, hogy szerezzen be egy kutyát. Azért, hogy legyen nem érdemes.

Ez kb 30-50 éve lehetett, most 20 éves vagyok, szóval én ezt nem életem meg, de a szülők és nagyszülők elmondása és jelenlegi kutyatartáshoz való hozzáállása alapján ez abszolút nem igy volt.

Az egyik nagyszüleim kutyái soha életükbe nem voltak sétáltatva, fésülve, de még nem is ülnek le melléjük egy fél órát simogatni őket és a legrosszabb tápot eszik moslékkal összekeverve.

A nagybáttyáimnak nem okoz álmatlan éjszakákat, ha a kutyájuk az udvar végébe van kikötve, sőtt az egyiknek úgy halt meg nemrég egy pár éves kutyája, hogy elment vadászni, megsebesült és a fertőzésbe szépen lassan meghalt a kutya.

A másik nagyszüleim a szomszédban laknak, szerencsére nekik nincs semmilyen állatuk. De nem telik el úgy hét, hogy nem kapnám meg tőlük, hogy miért veszek a kutyáimnak drága tápokat, kullancs-bolha-szunyog elleni cuccokat és miért foglalkozom annyit velük. Szerintük hülyeség, hogy a maradékot nem ehetik meg a kutyáim és már többször is leorditottam a fejüket, mikor az egy hetes romlott süteményt dobálta át az egyik kutyámnak.

Mikor nekik volt kutyájuk, kultúráltabban tartották, mint a másik nagyszüleim, ő minden nap elcsavargott a faluba és a cukrászdában mindig kapott egy gombóc fagyit, mert mindenki szerette.

Az utcánkban egy öreg házaspár most is megadja a teret a kutyáinak, de én ezt egyáltalán nem találom olyan idillinek,mint amilyennek leirtad. Kezdésnek pl a kutyapiszkot el lehetne távolitani a keritésünk elől és el kéne magyarázni a kedves kiskutyáknak, hogy ne jöjjenek a keritéshez az enyémeket hergelni.

Most csak pulik vannak, de régen német juhászuk volt és kb nem lehetett bejönni az utcába.

A kutyatartási kultúra nagyon is jó irányba változik, egyre kevesebben tartanak riasztónak kutyát, kb már senki sem köti őket láncra és többen is sétálnak a kutyájukkal.

Régen is volt aki megbecsülte a kutyáját volt aki nem.

Nagyszüleim mindkettő remek példa.

Papám annó malamutokat tenyésztett tágas kennelben voltak ha nyüzsgés volt. De amúgy meg szabadon az udvaron. 2-3 naponta 3-4 órákat sétált velük. Hétvégente többet is. Akkoriban nem igazán voltak tápok vagy csak kevés,de még akkor is a jó minőségűt adta hússal. Voltak pórázok,hámok nekik,meg labdák.

Másik nagyszüleimnél mindig volt 2-3 kutya a portán mindig megkötve,néha elengedve csak, csak a moslék.

Simogatást ők sem kaptak.

Sétáltatva sosem voltak.

Legtöbbjük 5-7 évesen elpusztult vmibe,mert állatorvos drága oda nem kell elvinni.