Ti mit tettetek volna? Kutyák vs pár.

Egy sráccal nagyon jóba lettünk. Összejöttünk. Teltek a mézes hetek, többször aludtam nála. Majd mézes hónapokról volt szó. Minden rendben volt, egy dolgot kivéve. Ő fél a kutyáktól. Mondtam neki, hogy nekem két kistestű kutyám van, és ők a gyerekeim, szóval meg kell velük barátkoznia, ha komolyat akar. Félt nagyon, de jött, hogy akkor majd ő megbarátkozik velük. Persze azt hitte a nyakába ugranak a kutyáim a titokzatos idegennek, hát persze hogy nem. Megugatták, mivel se nyávogni se brekegni nem tudnak. A srác inkább kérte vigyem fel a lakásba őket, mert nem lesz jó. Rendben felhoztam. Másnap megint jött, akkor az egyiket megsimogatta. Nagy volt az öröm mindannyiunk részéről. Közben ő kiment külföldre dolgozni. 3 hetet kint, 1 hetet itthon. Az volt a terv, hogy majd megyünk mi is utána a kutyákkal, ha elintézte a kutyás albérletet. Teltek tovább a hónapok. Amikor itthon volt, akkor már-már elvolt a kutyusokkal, lent az utcán botoztak, és az egyiknek a pórázát is fogta már. Teljesen elégedett voltam, szép lassan menni fog ez. Aztán közbe mi meg beszéltük, hogy akkor mikor mehetnénk ki, hogy halad az ügy. Visszament külföldre, majd pár nap múlva felhív, hogy van egy csodás hírem. Na ugyan mi? Jöhetsz ki elintéztem mindent. Tényleg? szuper, mikor? Akár holnap, de ha megvárod, hogy újra hazamenjek, akkor segítek összepakolni meg minden. Megvárom persze. Viszont a kutyák nem jöhetnek. Mi van? Hát akkor mit intéztél? Kutyáim nélkül nem megyek sehova. De csak pár hónapra gyere ki, aztán kihozhatod őket is, elintézzük. NEM! Kutyáim nélkül egy tapottat sem mozdulok. De vigyáznak rá. NEM ÉRDEKEL. Te sem hagynád otthon a gyerekedet, ha lenne. De itt kint nettó 5-6 ezret megkeresnél, magyarországon meg 200nak örülsz. Elmondtam neki, hogy 200ból kijövök. A kutyáim minőségi kaját esznek, megvan mindenük. Lehet, nincs márványból az asztal, sőt még az is lehet néha én is hideget eszem este, de a kutyáim akkor is húst fognak enni minden egyes nap. Szóval köszönöm szépen elég nekem a 200 itthon. Úgy tűnt megértette, vagy inkább csak befogta a száját én már nem tudom. Eltelt pár nap úgy nézett ki rendeződött a helyzet. Megértette, hogy egy napot se megyek ki nélkülük. Aztán nekem esett a szavaival: a kutyáid fontosabbak, mint a szép élet? IGEN CSESZDMEG! Akkor én még kutya sem vagyok? Ha így viselkedsz még egy giliszta sem - kontráztam rá...

Szakítás lett a vége. Nem értette meg, hogy igenis van fontosabb a jobb keresetnél, és egy talán tökjó lehetőségnél..

Én a kutyáimat választottam! Egy percig sem bántam meg!

Ti mit tettetek volna?