Minden kutya elfogadja a gazdái kisgyermekét?

Igaza van a 2.valaszolonak

De a gyerektől is függ,mert a gyerek,mondjuk véletlenül játszás közben meghúzza a kutyus farkát vagy fülét vagy valami ilyesmi,és a kutya ezért is megtámadhatja,tehát nagyon kell rá figyelni főleg ismertetésekor.

Amikor kis totyogósként először vittek a nagyszüleimhez (600 km-re laknak) a két óriás schnauzer rögtön a szívébe zárt :)

Az volt a legnagyobb, amikor elbotlottam, elestem, és elkezdtem sírni.

A két kutya rögtön ott termett, és idegesen toporogtak, nem tudták hogy mit csináljanak, hogy tudnának segíteni :)

A német juhásszal már neccesebb volt.

Először rámmordult, úgy gondolta hogy ő a főnök.

Rögtön le lett küldve a pincébe büntetésül.

2 vagy 3 alkalommal kellett ott lent egyedül csücsülnie, de hamar kapcsolt.

Onnantól kezdve többet nem morgott rám, de amikor egymással szemben sétáltunk, nagy körben elkerültük a másikat.

Nem sokkal később összehaverkodtunk, ő is követett mindenhova, ott feküdt mellettem és őrzött amikor játszottam a homokozóban :)

A legfontosabb alapszabály, hogy sosem hagyjunk kutyát-akármilyen jólnevelt- gyerekkel egyedül.

Ha a hálószobában lesz a baba, már most kezdjétek el szoktatni a kutyákat egy másik szobában való alváshoz. vagy a babaszoba legyen nekik tabu.

Ha van rokongyerek, ismerősnek babája, nézzétek meg, hogyan reagálnak rá a kutyák.

Akár videóról is indíthattok babasírást, ez némely kutyát zavarja. Szoktassátok hozzá őket idejében az eddig ismeretlen zajokhoz.

Sose bízz a kutyában. A mi totyogós babánkat megkapta, minden előjel nélkül. A sírásra rohantunk oda, nem tudjuk, hogy mi volt a kiváltó ok.

Ez volt az első, nem kívánom senkinek, hogy mit éltünk át.

Valami nem tetszett a kutyának. A legvalószínűbb, hogy az állatvilágban van az úgynevezett "csípési sorrend" és ezt letesztelte az eb. (Aki méretre nem éppen Yorki, hanem inkább Dobi.)

Az Öreg néne őzikéjben jól megfogalmazódott: "ki-ki lakjék hazájában, őz erdőben, ember házban"