Miért baj, hogy nem foglalkozom a kutyával?

Én utálom a hüllőket és minden csúszómászót.

De a párom nagyon szeretne akkor vagy azt mondom neki,hogy bocs nem.

Vagy pedig jó benne vagyok, megpróbálok velük együtt élni. Úgy ha esetleg megkér cseréljek vizet vagy etessem meg őket akkor megteszem szívesen. És nem undorral közelítek feléjük. Hanem megpróbálom őket megszeretni,megérteni és azt is a párom miért szereti őket.Hiszen ha már velünk élnek akkor igen is megfogom őket szeretni.

Szerintem egy párkapcsolat erről is szól,hogy elfogadjuk amit szeret és segítünk benne.

Ha már vmibe bele megy az ember akkor ne legyen már negatív.

Vered magad,hogy te bizony megengedted milyen jó fej vagy,de egy rohadt vizet nem akarsz tölteni a kutyának.

Szerintem szánalmas.

Minek mentél bele? Talán nem azért,mert a barátnőd bánatos volt amiért kutya nem jöhet,netán szakítani is akart? vagy bizonytalanná vált a kapcsolatotok? Ezzel akartad magadat bebiztosítani?

Én meg biztos szakítanék veled ha eltávolítod a kutyámat.

Az én szememben az etetés, séta annak a dolga, aki a kutyát vállalta (szükséghelyzetet leszámítva). Viszont ha együtt élsz egy kutyával, akkor olyan szinten neked is foglalkoznod kell vele, hogy "el tudjon helyezni" a családban. Nem kell babusgatnod, de hogy várod el tőle, hogy szót fogadjon és tiszteletben tartsa a te teredet, ha levegőnek nézed?

A férjem soha nem volt kutyás, viszont a kutya választásnál az ő véleményét is figyelembe vettem. Eleinte csak el-el kísért a kutyaoviba, iskolába, de a múltkor már ő ajánlotta fel, hogy elviszi helyettem sétálni. Nem lett belőle kutyabolond, nem is babusgatja és elvárja a kutyától, hogy ne másszon bele a személyes terébe, de a kutya szereti és szót fogad neki. Mindhármunknak jobb ez így :).