Melyik fajta kutya illene hozzám ezek alapján?

Semmilyet. Ez nem így működik. Te valójában nem akarsz kutyát, csak a félelmed leküzdeni. Ebből a kutya húzza majd a rövidebbet. Harciasabb, izmosabb kutyát meg PLÁNE NEM. Őket csak tapasztalt kutyatartónak szabad, első kutyásnak semmiképp, olyannak, akinek meg még fóbiája is van nagyon nem.

És ugye tudod, hogy ha kutyád van, őt hordani kell kutyaiskolába, ami TELE VAN idegen kutyákkal, NAGYOKKAL is. Kutyák közé utána, hogy játszani tudjon. Sétálni kell, ahol találkozni fogsz más kutyákkal akaratlanul is.

Ne legyen kutyád, inkább keress fel egy pszichológust, majd ő segít a problémádon.

És mi van, ha egyetlen egy gát és sérelem sem oldódna fel? Menne a kutya az utcára, mert nem vagy képes megbírkózni a fóbiáddal?

Ne játsszunk már életekkel, könyörgöm !

Egyik sem. Amíg a fóbiád súlyos, azt egy szakembernek kell(ene) kezelnie - és nem gyógyszerrel. A fóbiáknak ezer gyökerük lehetséges, és egyáltalán nem biztos, hogy te valóban a kutyáktól félsz.

Semmit sem old meg az, ha veszel egy nagytestű kutyát - azt aztán végképp ne! -, akkor sem, ha kicsi korától neveled. A kutya (is) ráadásul nagyon érzékeny jószág, és átveszi a belső félelmeidet. Elég valószínű, hogy valójában a kiskutyával feloldódik benned a féllem és a gát. Csak áthelyeződik a belső szorongás és egy másik tárgyat keres magának: azaz lehet, hogy elmúlik a kutyafóbiád, de lesz helyette más. Pl. hídfóbia, agorafóbia stb.

Szerintem ne vegyél kutyát, mert nem csak magadnak ártasz vele, hanem esetleg tönkreteszel egy kis jószágot is, aki rád van bízva. Ha szereted az állatokat, akkor van benned felelősségtudat is.

Kutyafóbiával harcias kutyát bevállalni kész öngyilkosság, bánni sem tudnál vele rendesen, fejedre nő, aztán nem csak attól paráznál, hogy benned kárt tesz, hanem hogy másban kárt tesz.

Kezdőként, fóbiával csak valami könnyen kezelhető kutyát érdemes vállalni.

Semmilyet ne akarj! Az általad leírt fajták dominánsak, magas agresszióval rendelkezők és nehezen nevelhetők!

Ha gondod van a kutyákkal, akkor keress fel terápiás kutyásokat.

Pont nemrég beszéltem egy ismerősömmel, aki bevállalt egy második kutyát az előző halála után. Ugyan az a közepes-nagytestű fajta, kölyök kutya. Az előző egy ritka nyugodt, lusta jellem volt, szinte problémamentes, néha eljártak sétálni, de egyébként a kutya a kertben élte az életét. Ez a második viszont egy magas energiaszintű egyed, szétszed mindent, problémás, neveletlen. A gondok ott kezdődtek, amikor kutyaiskolába akartak menni, ugyanis a gazda retteg a többi kutyától, végül inkább egy rakat pénzért külön kiképzőt hívott. Sétálni nem mer menni vele, mert az utcában egyszer egy kistestű rájuk támadt. A kutya egyébként érzi a félelmét, és már odáig jutottak, hogy ő is ugat a többi kutyára.

Én a helyedben nem saját kutyával kezdenék, hanem ha tehetem, keresnék egy pszichológust. Az is jót tehet, ha kilátogatsz kutyás eseményekre, például kiállítás ha lesz a közeletekben.

Egyébként mi okozza ezt a félelmet? Említettél sérelmeket. Megharaptak, felborítottak?