Hogyan kell egy lovat leállítani anélkül, hogy meghúznám a szárát?

A forgatásról:

Ez lófüggő.

Ültem olyan lovon, aminél lehetett rángatni a zablát, ahogy akartad, ha egyszer a fejébe vett egy irányt, nem tért el róla. Ezt leszámítva jó fej volt. :D

Ültem olyanon is, akit egy kis sarkazás a helyes irányba térített. (Egyik oldalról nyomtam a lában az oldalába. Természetesen nem úgy, hogy fájt neki.) Ilyenkor tanácsos megpróbálni, hogy az egyik lábaddal hátrébb nyomod, a másikkal előrébb. Mintha el akarnád fordítani a lovat. Ilyenkor (a legtöbb ló esetén) szép ívesen behajlik a gerinc. Egyes lovaknál lépésben és lassabb ügetésben a kantár annyira nem is fontos, mint a lábmunka. Inkább csak segítség.

Az ehhez szoktatott lovakat egy-egy finomabb pálcasuhintással is lehet terelgetni. Nem kell félni, hogy fájni fog neki. Ha mégis, arról te fogsz tudni elsőnek. ;)

Tempósabb ügetésnél és vágtánál a kantár finom használata általában elkerülhetetlen, de a cikruszi lovak pl. annyira be vannak idomítva, hogy vágta közben is figyelik a porondmester kézmozdulatait. Ez nem általános. Rengeteg munka előzi meg, és csak kevés ló alkalmas rá.

A megállításról:

Elég korlátozottak azok a lehetőségek, amikkel egy lovat meg tudsz állítani.

A legtöbb be van rá idomítva, hogy a cicegésre gyorsítson, a "sssssss" parancsra pedig lassítson. Ezek a legtöbb lónál csak kiegészítő funkciót töltenek be.

Az a gond, hogy kantár nélkül a ló szétesik. A finom és precíz kantárkezelés elengedhetetlen a ló megfelelő irányításához.

Egy normálisan kiképzett lónál nem kell hangsegítség és pl. az idómító versenyek (gyengébbek kedvéért: díjlovaglás) magasabb osztályaiban tilos is a hangsegítség alkalmazása!

A szárat amúgy sem húzzuk a megállításnál! Amit amúgy teljes felvételnek nevezünk. Egészen egyszerűen a szárat megtartjuk egy fix ponton, nem húzzuk, hanem egy stabil támaszkodást tartva (a ló szája és a kéz közötti puha, rugalmas, állandó kapcsolat) a derekunkkal mintegy hozzátoljuk a lovat a szárhoz. A csizmák közben megtartanak kissé a heveder mögött vagy a hevederen. Majd amikor a ló engedett a felvétel segítségének, azonnal engedünk a szárakon úgy, hogy ne löttyenjen meg, maradjon enyhén feszes, de a nyomás, ami a derék meghúzása által keletkezett, megszűnjön. Ehhez nem kell sisteregni, mint a kuktafazék, mivel a segítségek által olyan fizikai változásokat idézünk elő a ló mozgásában, ami megállásra készteti a hátsó lábak alálépése által, ill. azzal, hogy a mozgás a megtartott szárakon megakad... Egy normálisan kiképzett ló erre jól reagál, a ló kiképzettségi szintjétől függ a segítségadás erősségének a mértéke. Egy kevésbé képzett lovon a felvétel elég durva lesz, míg egy jól képzetten leheletfinom.

Ami a fordulásokat illeti, tételezzünk fel egy jobb kézre végzett nagykört. Ismét a felvételre, pontosabban most a félfelvételre alapozunk, a csizma-derék-szár együttes hatására. A testsúlyodat a belső, vagyis jelen esetben a jobb oldaladra helyezed. A küldő, vagyis bal csizmád a heveder mögött megtart, a belső csizmával a hevederen a mozgás ritmusára nyomást adsz le a ló oldalára. Ez nem rugdosás és nem kalapálás, inkább olyan, mintha a lábaddal ölelni akarnád a lovat. A külső szárat a hajlítás mértékének megfelelően megtartod, itt érezni fogod a ló folyamatos támaszkodását, a belső száron pedig a belső lábaddal összehangolva, a mozgás ritmusára felvételeket adsz. Ez sem cibálás és rángatás, inkább úgy képzeld el, mintha egy szivacsot nyomkodnál a kezeddel. Minden nyomás, azaz felvétel után, azonnal engedsz és így hangolod össze a tested mozgását a jármód ritmusára. Bal kézre értelemszerűen ugyanez, csak tükörképesen.

Egyes lovakat fordítva lovagolnak be és a külső száron kell felvenni-engedni, a belsőn pedig megtartani. Ezt ki kell tapasztalni, de az alapfelállás szerint a külső szár a kitartó, a belső szár a felvevő szársegítség.

Mikor egyenesre mész, akkor mindkét száron engedsz, a testsúlyod visszahelyezed középre és a csizmáid alapállásba. Majd rögtön ezután újra fölveszed a kapcsolatot egy félfelvétellel és jöhet a következő gyakorlat. :)

Ajánlom Neked a Lovasakadémia sorozat következő köteteit:

A lovasoktatás kézikönyve

A jól képzett lovas.

Alapművek, nagyon szépen le van írva bennük minden elméleti szakkifejezés és a végrehajtás módjai ábrákkal illusztrálva.

Elnézést, hogy nem konyhanyelven, hanem a valódi szakzsargonnal fogalmaztam, csak nekem közel 20 éves lovas múlttal másképp nem megy. :)

Ha az ember nem díjlovasnak készül, számomra teljesen elfogadott a hangsegítség, mivel arra "szüksége van" a lónak, sőt ha egy lovat futószárazol ott is azt használja az ember. Persze akinek baromi jó kapcsolata van a lovával annak megy szavak nélkül is a futószár, de én azt vettem észre, hogy jó a lónak amikor nyugodt hangon megdicsérem egy jól végrehajtott feladat után, vagy biztatod egy ugrás előtt.

Igaz én csak egy hobbista vagyok, de nem ma kezdtem a lovazást, és igenis a ló szereti, ha beszélnek hozzá, akár a boxában vagy, akár a hátán.