Hasonló történetek? (Lovaglás)
Két éve a körülmények és az idegességem miatt leestem egy lóról, és eltört a kulcscsontom. Ezek után nagy nehezen visszaszoktam az edzésbe, aktívan részt vettem minden órán, majd majdnem pontosan egy évvel később szinte minden megismétlődött, és eltört a másik vállam. Ezek után is visszaültem, megtanították, hogyan kell esni, ami nagyjából fél évvel később jól is jött, mert vágta közben a másik lovast lebakolta a lova, emiatt az enyém is rodeózni kezdett, én pedig ráestem a hátamra, nem kaptam levegőt, kibotorkáltam a pálya szélén lévő székhez, majd az elszabadult lovam majdnem rám ágaskodott. Azóta egyszer voltam lovagolni, pedig ez tavasszal volt. Most kezdem el megint aktívabban járni, de úgy érzem, nagyon félek, miközben várom is. Ti mit tennétek? Történt már valakivel hasonló?
(Olyan válaszokat nem kérek, hogy mekkora retardált vagyok. Gyakorlottnak számítok, 4-5 éve űzöm ezt a sportot, és versenyeket is nyertem már, a balesetek között pedig egyszer sem estem.)
Próbálom összeszedni azokat a gondolatokat, amik akkor jártak a fejemben, miközben a válaszodat olvastam. Lehet, hogy kicsit összevissza lesz leírva, előre is elnézést.
Az első, amit szeretnék mondani, hogy amikor elkezdtem lovagolni, tudatában voltam annak, hogy esni fogok. Apum 20 évig öttusázott, és alapból ő ajánlotta fel, hogy lovagoljak. Folyton azzal húzott az első pár hétben-hónapban, hogy "jaj, még nem estél, még nem vagy igazi lovas!". Mondanom sem kell, kb. a harmadik hónap után levágódtam egy póniról, de szinte még örültem is neki, mert elmondhattam apunak, hogy most már "lovas vagyok".
A "megtanítottak esni"-t úgy értettem, hogy a két válltörésem amiatt volt, hogy mint egy zsák krumpli ledőltem a lóról, és telibe a vállamra érkeztem. Az első ilyet még lehetett véletlennek nevezni, de a másodikat már nem (közben nem estem), úgyhogy részletesen elmagyarázták, mit tegyek "zuhanás" közben, hogy ne a traumatológián kössek ki.
A "történt már valakivel hasonló?" kérdést nem úgy értettem, hogy "esett már valaki lóról?". Arra gondoltam, hogy be el tudná-e valaki mesélni, hogy egy vagy több hasonló (nem ez a leesek-seggreülök-visszaszállok) baleset után hogyan reagáltak, mi volt az, amire gondoltak. Az előtted lévő válaszoló igazából megfogalmazta mindazt, ami nekem kellett, hogy visszamenjek.
Egyébként a három esés amit leírtam nem az én ijedtségem volt, nagyon lazán lovagolok, alapból a mindent leszarok-típusba tartozom, az első a pálcám miatt, a második egy bokorból előbukkanó róka miatt, ami volt olyan kedves beszaladni a ló elé, a harmadik pedig - ahogy le is írtam - a másik ló rodeója miatt volt.
Kérlek, ne vedd ezt egy ilyen görcsös védekezésnek! Tudom, hogy nem cikizni akartál, és teljesen igazad van mindenben, amit leírtál, csak a háttérinfókat szerettem volna tálalni valahogy, nem vagyok tökéletes, rengeteg hibám van, sokat kell még tanulnom, de elméleti szinten rengeteget foglalkoztam a lovaglással és a lovak viselkedésével, úgyhogy ezekkel teljesen tisztában vagyok.
Szívesen venném, ha ezek után is leírnád a véleményed!
válasza:Hű Nikon, nem is tudod mennyire örülök, hogy ezt te is így gondolod - mármint azt, hogy a mostani 'kezdők' félnek esni és úgy tartják, hogy esni konkrétan "gáz", és hogy van olyan, aki már több éve lovagol, de még egyszer sem esett le.
Én nem a tehetségesebbik fajta lovas voltam/vagyok és mindig is nehezen kezelhető lovakkal volt dolgom, és sokat is estem. Abszolút nem gondoltam ezt cikinek, mert tudtam mi volt a hibám és hogy min kell javítanom majd a későbbiekben. De mostanában egyre csak azt hallom, hogy "júj, én még sosem estem, remélem nem is fogok, a profi lovasok sem esnek le, stb." és ez nekem annyira furcsa... John Whitaker azért hagyott ki 3 hónapot kulcscsonttöréssel, mert olyan béna? O.O
Ráadásul ők, akik annyira nagyra vannak magukkal, hogy még nem estek le, ha egyszer véletlenül kibillen az egyensúlyuk, már pánikolnak, ha pedig fűbe harapnak, számukra összedől a világ. Nem egy olyan ismerősöm van, aki ha edzésen leesik - és mert olyan ritkán történik ez vele - akkor miután visszaült, totál dekoncentrált lesz és nem tud további egy héten keresztül normálisan lovagolni, mert kísérti a tudat, hogy porba került.
Míg azok - köztük jómagam - akik nemegyszer átélték már ezt a korántsem fájdalmas vagy ciki procedúrát, simán visszaülnek és néha utána még jobban megy nekik, mint edzés elején.
Egyszer megkért az egyik barátnőm, hogy vigyem ki lovagolni, és megtetszett neki, úgyhogy meg akart tanulni. Az első öt óra azzal telt, hogy azon görcsölt végig, milyen magasan van, és hogy mi lesz, ha leesik. A hatodik alkalommal sikerült olyan lóra ültetnem, akiről szépen lecsúszott - esésnek ezt nem mondanám, mert tényleg nem volt nagy meg semmi extra - és érdekes, attól kezdve sokkal bátrabb lett, és sokkal kiegyensúlyozottabb a ló hátán.
Az a baj, hogy mostanában a lovasoktatók talán direkt elfelejtik mondani, hogy az esés benne van a pakliban, és el sem mondják nagy vonalakban, hogy ilyen esetben mire kéne ügyelni. Pedig alap, ha valaki lovagol, az le is esik.
Bocs az offért, és értem a kérdezőt, nem neki szólt ez a litánia, csak most így kitört belőlem az általánosítás Nikon válasza miatt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!