Van köztetek olyan aki gyerekkorában nem engedhette meg magának (szülei nem engedhették meg maguknak) a lovaglást, de felnőtt fejjel lett rá lehetősége?

"Van köztetek olyan aki gyerekkorában nem engedhette meg magának (szülei nem engedhették meg maguknak) a lovaglást,"

Van

Jó sokan vagyunk/voltunk így.

39 éves vagyok.Gyerekkoromban aki lovagolhatott az inkább a "gazdag" családból került ki.

Egyébként még soha nem ültem lovon,sőt még lovat sem simogattam..

Hasonlóan vagyok. Bár engem a szüleim nem engedtek, mert: nem!

De 18 évesen addig kötöttem az ebet a karóhoz, míg sikerült megdumálnom, persze kis cselekkel: míg futószárról el lehet engedni. Csak hogy közöm legyen hozzá, meg ilyen érvekkel. Belementek, ridegtartásban tartott egy ember lovakat, lovagoltatott, oda elmentem. Jártam is kicsit, bár futószáron egyszer sem, csak körkarámban dolgoztunk.

Aztán szép lassan kezdtem ingyen lovagolni, és sokat voltam ott, segítettem ezt-azt (bár ugye boxtakarítás, meg ilyenek nem voltak). Szóval... igazából csak kint voltam.

Szüleim hagytak a támogatásukkal, de addigra nem volt gond.

De most van egy lovam, és ugyan nem egyedül élek, így el tudjuk tartani is.

De szerintem mindenképpen ennyire megbecsültem volna. Ha nem sznob lovast nevelnek valakiből, az megbecsüli.

29 évesen kezdtem a lovaglást, most 33 vagyok. Ebből kb egy év kimaradt, "szülési szabadság" miatt, meg egy kisebb lovas baleset miatt.

Én nem is azt mondanám, hogy jobban megbecsülöm, hanem az élet tapasztalatai alapján máshogy látom.

Eleinte nem is gondoltam, hogy saját lovat szeretnék, csak örültem, hogy lovagolni tanulhatok. Aztán egyre több lovon lovagoltam, egyre több oktató tanított és mindenkitől oktatótól/lótól rengeteget tanultam. Aztán úgy éreztem, hogy nagyon szeretnék egy saját lovat. Már az igényeimet is tudtam, mármint, hogy milyen tulajdonságai legyenek a pacimnak. Még mindig szeretnék, de nem is tudom, mit hoz a jövő. Nagyon mérlegeltem a dolgokat, aztán arra jutottam, hogy ha egy hónapban veszek két bérletet, kb akkor annyi kiadás lenne, mint egy saját ló. Éppen lakást vettünk a férjemmel, és tudtuk, hogy a közel jövőben gyereket is szeretnénk. És a munka mellett sem tudok annyit kijárni egy lóhoz. Szóval egyenlőre letettem a saját lóról. Na, jól elkanyarodtam a témától.

Megbecsülöm a lehetőséget? Hát hogy a fenébe ne, hiszen majd 29 évet vártam rá! Viszont egy 10 évest is képesnek tartok rá, hogy megbecsülje a lehetőséget. Egy gyerek még nem tudja igazán, hogy mit is szeretne. Te pl gyerek korodban nem próbáltál ki semmilyen sportot, táncot, valamit? Én pl sokféle dolgot csináltam (korcsolya, úszás, torna, tánc), de nem találtam őket magamhoz illőnek. (na jó, a repülés az volt) De ha lett volna lehetőségem a lovaglást is kipróbálni, ki tudja?

Keményebben edzek? Csakis annyit, hogy élvezzem! Ahogy érzem, hogy többet tudok teljesíteni, akkor lépek tovább.